Tizenkettedik fejezet

Jó estét mindenkinek!
Remélem, hogy fantasztikusan telik a nyári szünetetek, mert nekem eddig jó volt. :) Bár már itt a vége, de próbáljátok meg a furcsa időjárás ellenére kiélvezni a megmaradt napokat. 
Bocsánatkéréssel tartozom, amiért figyelmetlen voltam veletek, és nem hoztam semmi újat az elmúlt időszakban. Sokat dolgoztam és vagy három hetet voltam Balatonon, fesztiváloznom is sikerült, szóval minden összejött úgymond. Nem tudom, hogy ezentúl hogy fogok majd frissíteni, de mindent megpróbálok!

Dóri


Maya
                 Lassan közeledett felénk a júliusi hónap, és már minden érettségit letudtam. Az elmúlt napjaim heverészéssel teltek, élveztem, hogy nem robban szét a fejem a tanulástól. Az időjárás kezdett huszonöt-harminc fok között mozogni, ami Londonban is nagy szó, így végre előpakolhattam a nyáriasabb ruháimat. Viszont, ahogy telt az idő, olyan gyorsan jött el a mai nap is, a péntek, mikor Harryt elkísérem a nagyszüleihez Holmes Chapelbe segíteni valamit a ház körül.
                 Olyannyira közel jött, hogy már a teraszunkon álltam a kisebb sporttáskámmal a kezemben, és vártam, hogy Harry beguruljon a ház elé, hogy elvigyen. Tommy alig fél órája indult el valamerre, de fél órás kiselőadást tartott nekem arról, hogy vigyázzak Stylesal, mert nem ismerem és furcsa alak. Kedves. Ott álltam a kedvenc új felsőmben, ami virágos volt és szív alakú dekoltázsú, egy fekete cicanadrágban és topánkában. A fejemre egy kalapot tettem, hogy ne süljek meg, az arcomra pedig enyhe sminket... Egy percembe sem telt, s Harry már ott is állt előttem.
 - Szia - köszönt mosolyogva, és kezét nyújtotta, hogy adjam oda a táskámat. Így is tettem.
 - Köszönöm.
 - Mehetünk? - kérdezte.
 - Persze.
Beültünk a kocsiba, elfoglaltam a helyemet, ő pedig elindította a kocsit. - Csendes vagy, minden rendben? - Mikor megálltunk a pirosban levette a fejemről a kalapomat, és áttette a sajátjára, majd vigyorogva vezetett tovább.
 - Az az enyém - mondtam mosolyogva, de nem figyelt rám. Bekapcsolta a rádiót, és tetszőleges adóra tekerte, majd felkurjantott.
 - Ez az egyik legjobb szám a világon! - És feljebb tekerte.
 - Komolyan? Katy Perry? - néztem rá, mire bólintott és elkezdte énekelni a dalszöveget.
 - Let's go all the way tonight, no regrets, just love...
 - We can dance, until we die - szálltam be én is, mire még szélesebben kezdett mosolyogni, majd ő folytatta.
 - You and I, will be young forever! - Itt megköszörülte a torkát és megigazította a kalapot a fején.
  - Milyenek a nagyszüleid? Sosem meséltél róluk.
 - Aranyosak, eszméletlenül szeretem őket. A nagypapám néha érdekes tud lenni, de annyi baj legyen - nevetett fel.
 - Minden lányt elviszel hozzájuk kertészkedni? - vontam fel a szemöldökömet, mire megrázta a fejét.
 - Csak azokat, akik megérdemlik.
 - Micsoda érdem, ha elvisznek dolgozni...
 - Jó buli lesz, meglátod.
                 A további fél órát-órát utat csendben töltöttük, a rádiót hangosabbra vette, és néha énekelt, ha olyan számok következtek. Jenna felhívott, hogy megkérdezhesse, mit csinálok a hétvégén, de mivel nem voltam otthon, hanem épp Holmes Chapelbe tartottam Harryvel. A hangjából arra következtettem, hogy nagyon meglepődött, majd sejtelmesen nevetgélni kezdett és elköszönt.
 - Meg is érkeztünk, itt laknak a nagyszüleim - szólalt meg hosszú idő után.
                 A kocsi ablakából kinézve egy egyszerű, külvárosi családi házat láttam, bézs színű falakkal. A ház egy földszintű volt, hátul kerttel. Harry kisegített a kocsiból, és a táskáink már a kezében volt. Egyszereűen beriasztotta a kocsiját, majd kézenfogott és bevezetett a bokrokkal szegélyezett úton, egészen a bejárati ajtóig. Csengetni sem csengettünk, csupán beléptünk. Hosszú folyósó tárult elénk, én pedig körbenéztem. Balról, a konyhából visszanézett rám Harry nagymamája, éppen főzött valamit.
 - Drágáim! - szólalt meg a néni, mire elmosolyodtam. Tényleg aranyosnak tűnt. Először Harryt ölelgette meg, utána pedig felém fordult. - Catherine vagyok, de hívj csak nagyinak.
 - A nevem Maya, örvendek. - Én is kaptam egy nagy ölelést, amit Harry mosolyogva nézett végig.
 - Charles! - kiáltott fel "nagyi", mire pár másodperc múlva megjelent ő is. - Megérkeztek.
 - Harry, ki ez a szép hölgy, akit hoztál? - nézett rám a nagypapa.
 - Egy barátnőm - válaszolt neki.
 - Maya vagyok.
 - Én pedig Charles. - Harryre pillantott. - A régi szobádat megcsináltuk, tudtok ott aludni.
 - Köszönjük. Akkor most felmegyünk és berendezkedünk.
 - Utána gyertek le enni - szólt utánunk a nagyi, és mindketten bólintottunk.
                 Nem szóltam hozzá, míg nem értünk oda. A szoba közepére letette a cuccainkat, a franciaágyának lábához. A szobát bevilágította a kintről beszökő fény a nagy ablakoknak köszönhetően. A falakat beborították a sporttal kapcsolatos, régi poszterek, és néhány családi fotó, az éjjeliszekrényen pedig újságok hevertek. Az egyik komódon egy kicsi TV állt, mellette DVD lejátszóval és egy PlayStation-nel, amin játékok voltak. Míg én nézelődtem, a göndör levetette magát az ágyra és elterpeszkedve bámulta a plafont.
 - Sokat voltál itt?
 - Kéthetente pár napot biztos itt töltöttünk Gemmával - válaszolt. - Szeretek itt lenni, annyival nyugodtabb hely, mint London.
 - A szüleid is itt laknak, nem? - Leültem mellé az ágyra, és figyeltem ahogy csukott szemmel beszél hozzám.
 - Igen, de ők most nyaralni mentek - mondta. Az ajtónkon halkan kopogtak, és a nagyi lépett be.
 - Kész van a vacsora, gyertek le.
 - Megyünk, nagyi - válaszolt neki a göndör, majd kézen fogott és lesétáltunk mindketten.

 - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy veled alszom? - néztem rá felvont szemöldökkel, és a franciaágyra mutattam.
 - Nem hiszem, hogy megbánnád - vonogatta ő is a szemöldökét, és perverzen rám vigyorgott.
 - Akkor sem - ráztam meg a fejemet egyszerűen.
 - Akkor alszom a földön. - Megfogta a takaróját és párnáját, majd lecuccolt a padlóra.
 - Remek - vigyorogtam rá, majd elvonultam a fürdőbe, hogy lezuhanyozhassak. Mikor visszaértem, Harry váltott le.
                 A telefonommal kezdtem szórakozni, míg a fürdőben volt. Válaszoltam Tommy kérdésére, miszerint jól vagyok-e, és Jennának is írtam, hogy egyelőre minden rendben van. Mindkettőt sikerült megnyugtatnom. Az elkövetkező percekben csendben feküdtem az ágyon, és én is a plafont kezdtem kémlelni, míg nem Harry lépett be az ajtón egy alsógatyában. Nem látszott rajta, hogy szégyenlős lenne, egyszerűen ledobta a cuccait a kinyitott táskájára, és lefeküdt mellém, csak a földre.
 - Tetszik a látvány? - kérdezte vigyorogva, mikor észrevette, hogy őt nézem.
 - Felvehetnél valamit...
 - Így alszom - felelte.- Sőt, meztelenül szoktam, de próbálok rád tekintettel lenni.
 - Milyen rendes vagy - horkantam fel, mire csak elvigyorodott és az oldalára fordult.
 - Jó éjszakát - mormolta.
 - Neked is.

                 Mikor másnap reggel felkeltem, még egy darabig csukott szemmel próbáltam kilépni az álomvilágból, és teljesen magamhoz térni. Viszont mikor végre sikerült rávennem magamat, hogy kinyissam a szemeimet, erőből oldalra fordultam, a kezemmel pedig megcsaptam valamit. Mikor a fájdalmas felszisszenést meghallottam, sikerült realizálnom, hogy valakit ütöttem meg. Elém tárult Harry eltorzult arca, ahogy az arcát fogta a kezével, és rám meredt.
 - Egy "jó reggelt" jobban esett volna - ironizált, miközben a fájdalmas területet fogta még mindig.
 - Mit keresel itt?
 - Ez az én szobám - válaszolta, és felült. Hálát adtam az égnek, hogy még mindig volt rajta egy alsógatya, nem meztelenül feküdt be mellém.
 - Úgy volt, hogy a földön fogsz aludni - emlékeztettem kedvesen, miközben a szemeimet dörzsöltem.
 - Kényelmetlen volt, szóval hajnalban visszajöttem az ágyra - vonta meg egyszerűen a vállait. Nem reagáltam erre semmit, csupán felálltam és kisétáltam a szobából. Több sem kellett, Harry szinte egyből jött utánam, bár már egy póló is volt rajta.
 - Jó reggelt - köszöntem Harry papájának, aki a konyhában ült.
 - Jó reggelt, gyerekek. - Letette az újságot, amit éppen olvasott és ránk nézett. - Harry, akkor megtudnád csinálni, amire kértelek?
 - Mit? - néztem rá.
 - A kertet kéne kigyomlálni, és elültetni a nagyinak pár dolgot. - Papájához fordulva bólintott. - De előbb reggelizünk.
 - Rendben, köszönöm - mondta az öreg, majd kiment a konyhából.
 - Harry, a hűtőben megtaláltok mindent. Átmegyünk teázni Maryékhez, később, ha gondoljátok csatlakozhattok.
 - Majd meglátjuk, nagyi - mondta neki mosolyogva. - Érezzétek jól magatokat.
 - Sziasztok - köszöntek el mindketten.

                 Reggeli után kértem tőle egy pólót, hogy ne a sajátjaimat sározzam össze, miközben kertészkedünk, és hozzá felvettem egy rövidnadrágot. A nap hét ágra sütött, én pedig egy kiültem a teraszra, hogy nézhessem, ahogy Harry nagyban dolgozik. Fél óra után viszont elkezdett felém közeledni, könyékig sárosan, kinyújtott kezekkel. Túl későn pattantam fel az elfoglalt helyemről, és kezdtem el futni, mert egyből elkapott, kezeit pedig a derekam köré csavarta hátulról.
 - Most megvagy! - suttogta a fülembe.
 - Tiszta sár lettem - mondtam nevetve.
 - Leveheted - mormolta, még mindig közel hajolva hozzám. Kihasználva, hogy nem figyelt, kiszabadultam a karmai közül és kert hátsó felében lévő sártengerhez siettem. Belenyomtam a kezemet, majd én léptem oda hozzá. Az arcának két oldalára egy-egy csíkot húztam az ujjaimmal, s mikor befejeztem, ezt ő is megcsinálta.
 - Indiánok vagyunk - lehelte halkan, és arcomat a tenyerébe vette.
 - Azok vagyunk - bólintottam lassan.
                 Nem volt visszaút már innen, egyre közelebb jött hozzám, és nekem semmi ellenvetésem volt az ellen, hogy ajkait az enyémre tapassza - láss csodát, meg is tette. Lassan ízlelgettük egymást, majd ő mélyítette el csókunkat azzal, hogy nyelvével megkereste az enyémet. Kezei fel-alá jártak a derekamon, közben szorosabban magához ölelt.
 - Harry, így sosem lesz kész a kert! - hallottuk meg nagyija ismerős hangját mellőlünk. Ahogy oldalra kaptuk a fejünket, megpillantottuk őket a szomszéd kertjében ülve, ahogy mosolyogva, teával a kezünkben néztek minket.