Kicsit fáradtan a múltheti sűrű eseményektől, de közzéteszem ezt a fejezetet. Bár kicsit tartok attól, hogy az egész kezd laposodni, és nincs is konkrét célom a végével kapcsolatban, de megpróbálom ezt a félelmemet leküzdeni. Jó olvasást!
Dóri
Maya
Örültem, mikor hallottam az ajtóm csukódását, ami azt jelentette, hogy Harry végre egyedül hagyott és nem próbál befűzni. Elkezdtem zenét hallgatni a rádiómból, miközben úgy döntöttem, hogy picit összerámolom a szobámat. Beágyaztam, felporszívóztam, összehajtogattam a szekrényemet és legvégül az asztalomat is kicsit elrendeztem. Ekkor sétált be Tommy, kezében egy sörrel.
- Gyere le - mondta egyszerűen -, de előbb öltözz fel.
- Egyáltalán nem akarok ott bájologni a haverjaiddal.
- Egyszer kibírod - rántotta meg a vállát. - Kérlek.
- De tényleg semmi kedvem - nyújtózkodtam.
- Tedd meg nekem ezt a szívességet, jövök neked eggyel...
A szokásosnál kicsit melegebb idő volt délután, így egy egyszerű farmert vettem fel, egy rózsaszín toppal és fehér trikóval. Cipőnek felkaptam az egyik új, világoskék tornacipőmet és lesétáltam a kertbe.
A bátyámék kivittek egy házimozirendszert a teraszra, mely pont a hátsókertre nézett, és betettek valami régi Daft Punk számot. Harry a bátyámmal sörözött, míg Louis, Zayn és Jenna a húsokat sütögették és a műanyag asztalon próbálták elhelyezni ízlésesen a tányérokat. A legmeglepőbb az volt, hogy Styles és Tommy haláli nyugalommal cseverésztek, néha felröhögtek valamin. Elővettem a doboz cigimet, kiszedtem belőle egy szálat, majd a számba rakva meggyújtottam. Picit gondolkodtam, hogy mit is kezdjek magammal most itt lent, aztán odamentem a két beszélgető srác mellé és vettem magamnak egy dobozos sört az asztalról. Hallottam, ahogy Zayn elhívja Tommyt, hogy segítsen valamit a tűz körül, így ketten maradtunk a göndörrel.
- Miért jöttél le? - kérdezte tőlem mosolyogva, miközben intett, hogy üljek le vele a hintaágyba.Csendesen követtem, és leültünk a puha párnákra. Lassan kezdett minket lökni, kezét pedig átvetette a vállam felett -bár nem ölelt át, csupán megtámasztotta a hintaágy háttámláján-. - Szóval? - kérdezte újból.
- Tommy jól csinálja a kiskutya szemeket - vallottam be, mire csak felröhögött és hátradőlt.Lepöcköltem a cigimből, s mielőtt beleszívtam volna, kérdeztem:
- Mi ez a nagy barátság köztetek?
- Valamennyire sikerült megbeszélni a dolgokat - rántotta meg a vállát egyszerűen.
- Furcsák vagytok - néztem rá összeszűkült szemekkel.
- Ez egyébként azt jelenti, hogy már nem kell bujkálnunk Tommy elől, nyugodtan találkozhatunk. - Talán jobb, hogy mellettem ült és nem velem szemben, így nem láthatta az arckifejezésemet ekkor. A pillanatot valószínűleg Ryan mentette meg, aki épp ekkor esett be pár doboz sörrel a kezében.
- Helló! - üdvözölte a társaságot hangosan Ryan, és nekünk is odaintett.
- Megyek, üdvözlöm - mondtam Harrynek, majd szinte azonnal felpattantam és a sráchoz sétáltam. - Szia, Ryan!
- Helló, nagylány! - Megöleltük egymást, majd miután elengedett visszapillantottam Harryre, aki végigkövette ezeket a mozdulatokat a szemével. Valahogy láttam rajta, hogy ez neki nem nyerte el a tetszését.- Hogy vagy?
- Jól vagyok - mosolyogtam fel rá.
- Ryan, segíts kicsit! - Tommy hangja volt az, aki épp a tűzifával bajlódott.
- Mindjárt jövök - kacsintott rám, majd eltűnt. Nem élvezhettem sokáig az egyedüllétet, mert Styles állt be mellém, de nem néztem rá. Amint Ryan a bátyámhoz ért, az elkezdett neki valamit magyarázni, miközben mindketten engem és Harryt nézték. Ryan csak vigyorogva bólintott, s újabb kacsintást küldött felém. Hitetlenül ráztam meg a fejemet, és belekortyoltam a sörömbe.
- Mikor beszélhetünk végre anélkül, hogy megpróbálnám előlem elmenekülni? - kérdezte rekedtes hangjával, mire egyből kirázott tőle a hideg.
- Nem menekülök előled - jelentettem ki karba tett kezekkel.- Egyszerűen furcsa nekem ez az egész, nem kellemes.
- Akkor engedd meg, hogy azzá tegyem.
- Ne gyere a szívdöglesztő mosolyoddal - legyintettem felé mosolyogva, mire ugyancsak vigyorral válaszolt.
- Mindig bejön. - Megvonta a vállait, és nekidőlt az asztalnak, mellém. Egy ideig néztük, ahogy a többiek még mindig a tűzzel szórakoznak, majd hangosan felsóhajtottam. - Döntöttél? - kérdezte halkan.
- A nagyszüleim lehívtak, hogy segítsek nekik a ház körül, mert nekik nem igen van már nyolcvan évesen erre erejük, idegent pedig nem akarnak erre hívni. Jövőhéten, ha letudtál minden tanulnivalót, gyere le velem.
- A nagyszüleidhez? - kérdeztem, válaszul pedig bólintott. - Nem lenne korai? Nem is vagyunk együtt, ráadásul Tommy nem örülne neki. - Itt a bátyám felé böktem, aki néhány méterrel arrébb állt, és sörrel a kezében figyelt minket. Visszafordultam Harry felé.
- Nem hiszem, hogy neki lenne ellenvetése. Gyere el velem.
- Nem tudom, hogy akarom e én ezt...
- Gyere el. - Játékosan oldalba bökött, mire felnevettem.
- Rendben.
Harry
A mosolyával szinte beragyogta az egész éjszakát, amelybe lassan elérkeztünk. Nem tudtam pontosan, hogy mennyire is kellene komolyan vennem azt, hogy igent mondott, de ez boldoggá tett. Miután nagy nehezen beleegyezett, hogy lejön velem Holmes Chapelbe, csatlakozott Jennához, hogy segítsen neki a húsokkal, miután megcsinálták végre a tüzet. Egy üveg sörrel a kezemben néztem, ahogy nevetgél a szőke lánnyal, közben szorgosan csinálják a vacsoránkat. Néha rám nézett, és nevetve próbált rábírni, hogy ne csak álljak egy helyben és kényelmesen nézzem a munkálatokat, hanem csináljak is valamit, de mindannyiszor csak megráztam a fejemet.
Vacsora után a társaság még mindig a kertben volt, Jennával kihoztam pár plédet, és arra ültünk le beszélgetni. Előkerültek a kicsit töményebb alkoholok is, de ma este úgy gondoltam, hogy inkább megúszom pár sörrel. A szőke ciklon, Jenna viszont vigyorogva ivott Mayával valami átlátszó löttyöt, már ki tudja, hogy hányadikat.
- Ideülhetek? - hallottam meg Tommy hangját, két sörrel a kezében. Épp elfogyott az enyém, így elfogadtam tőle, amit adott. Leült mellém törökülésbe, és rám nézett.
- Inkább igyál először te bele - néztem rá komolyan, mire felröhögött.
- Szerinted tettem bele valamit? Még át sem utaltad a pénzt, nem lenne értelme!
- Igazad van. - Bólintottam, és belekortyoltam a jéghideg sörbe.
- Viszont pénz-nem pénz, ha egyszer is panaszkodik rád, vagy megbántod, neked egyszerűen véged.
- Ne is mondd, a múltkori is nehezen gyógyult be - röhögtünk fel mindketten.
- De komolyan.
- Komolyan. Ezt nem fogom elcseszni, ígérem.
- Nem is fogom engedni.
Ezek után nem is beszéltünk sokat, egyszerűen csatlakoztunk a beszélgetéshez. A zene halkan szólt, miközben régi emlékeket idéztünk fel Zaynnel és Louisval, melyben néhol szerepeltünk Jennával vagy Tommyval. Bár az egész egyáltalán nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, hiszen mikor épp egy Jennás sztorit mesélt Louis, Maya fogta magát és elrohant, be a házba. Szinte egyből utánaeredtem, annak ellenére is, hogy rám csapta a terasz ajtaját.
- Maya! - szóltam utána, de nem állt meg, még csak nem is lassított. Függetlenül, hogy mennyi alkoholt megivott, szinte fénysebességgel jutott el a szobájáig, melynek ajtaját ugyancsak rám csapta. Bezárni már nem volt ideje, hisz egyből kinyitottam azt és a szobájában voltam. - Neked most mi bajod van?
- Annyira nem tudok rajtad kiigazodni! - kezdte hangosan, mire közelebb léptem és a szám elé emeltem a mutatóujjamat, jelezve, hogy halkabban beszéljek. - Ne engem csitíts! Menj le Jennához, foglalkozz vele, annyira jól elvoltatok most is meg régen is. Nincs itt rám szükség.
- Te meg miről beszélsz? - Szinte erőtlenül feküdt hátra az ágyán, és elnyúlt. Leültem mellé, megfogtam a kezét és felhúztam magamhoz, hogy egymásra nézhessünk. - Maya, kérlek!
- Hallottad, hogy mit mondtam, menj vissza hozzá. Tudom, hogy együtt voltatok régen.
- Igen, régen! Ne kezdjünk már el veszekedni egy ilyen dolog miatt - sóhajtottam fel hangosan, mire szipogni kezdett. Zavartan kezdte gyűrögetni fehér trikója alját, miközben szemeiből folytak a könnyek. Szorosan magamhoz öleltem őt, fejét pedig a vállamra hajtotta.
- Nem tudok rajtad kiigazodni - ismételte újra.
- Csak ne gyárts ilyen elméleteket - suttogtam a fülébe, mire halkan felnevetett. - Jenna sosem volt a szerelmem, sosem volt nekem fontos.
- Mégis elvetted a bátyámtól - mondta szemrehányóan, mire felhorkantam és szorosabban öleltem.
- Az nagyon régen volt, előtted. Felfoghatnád, hogy csak téged akarlak.
- Álmos vagyok - nyöszörögte halkan, mire elengedtem, hogy befeküdhessen az ágyába.
- Holnap felhívlak. Jó éjszakát. - Adtam egy puszit a homlokára, és kimentem.
Nem tudtam hirtelen mit kezdeni magammal, mikor visszamentem a többiekhez. Tommy kicsit furcsán nézett rám, mikor egyedül lementem, a húgát meg sehol sem látta, de megnyugtattam, hogy lefeküdt aludni. Miért van ez a lány rám ilyen komoly hatással? Sosem szoktam senkivel sem ilyen lenni, a többit már rég megfektettem volna ebben a helyzetben, de őt még csak meg sem csókoltam. Kezdek öregedni...
- Mi lenne, ha úgy buliznánk, mint régen? - ült le mellém Tommy, mellette Zaynnel.
- Hát, nem is tudom... - gondolkodtam el.
- Egy punci lettél, régebben már rég igent mondtál volna - szólalt meg vigyorogva Zayn.
- Te csak kussolj el, Malik - förmedtem rá. Nem kellett sok biztatás, hogy belemenjek...
Mikor hozod a kovit?:)
ReplyDeleteszia! kis szünetet tartok, egyelőre nem tudom. talán csak szeptemberben..
Delete