Tizedik fejezet

Sziasztok! :)
Sikerült meghoznom így a kora reggeli órákban az új fejezetet. Remélem, hogy tetszeni fog. :)

Dóri


Maya
                 A reggelem gördülékenyen ment. Mikor lesétáltam a konyhába, Jennával találtam magamat szemben, ahogy az egyik széken ülve újságot olvas és kávét iszik.
 - Jó reggelt - köszöntem rá mosolyogva, mire ő is kivirult.
 - Neked is! Ott van még kávé.
 - Megmentő vagy!
 - Tudom - mosolyodott el halványan, majd becsukta az újságot.  - Összefutottam a bátyáddal, de sietett is el valamerre.
 - Ő mindig ilyen - intettem le, majd leültem a csésze fekete löttyel a kezemben az egyik székre.
 - Tényleg, már kérdezni akartam, hogy mentek a vizsgák?
 - Ez hogy jutott most eszedbe? - vontam fel a szemöldökömet halványan. - Egyébként elég jól, nagyon sokat készültem rájuk. Jövőhéten lesznek a szóbelik, arra is szoktam tanulgatni.
 - Csak azért, hogyha nem vagy elhavazva, elmehetnénk valamerre reggelizni aztán a plázába is benézhetnénk, mert kinéztem egy cipőt.
 - Benne vagyok. Picit összekapom magamat és mehetünk is - mosolyogtam rá.
                 A szobámba felszaladva felkaptam az első farmeremet, ami a kezem közé került, majd egy kék
pólót "teenage mess" felirattal, rá pedig egy világos farmerkabátot vettem. Cipőnek előkerestem az egyik kedvenc sportcipőmet, egy fekete táskába pedig beledobáltam néhány dolgot, s már indulásra kész is voltam.

                 Az út gyorsan eltelt Jennával, és minél több időt töltöttünk együtt, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy jó barátnők leszünk idővel.Megreggeliztünk egy útba eső helyen, majd miután megszereztük a cipőt, leültünk a közeli parkba. Elővettem a táskámból a doboz cigimet, hogy rágyújthassak, miközben Jenna is hasonlóan tett. Magamban megjegyeztem, hogy még nem is láttam őt dohányozni, majd ezt is letudva szólaltam meg.
 - Emlékszel arra, hogy mikor felajánlottam, hogy aludj nálunk, nem akartál a bátyám miatt? - Bólintott. - Miért?
 - Tudhatnád - horkant fel és elvigyorodott.
 - De nem tudom, meséld el.
 - Szóval... - vett egy nagy levegőt -, mi régen együtt voltunk, elég hosszú ideig. Nagyjából másfél évig. Szóval azt hittem, hogy te tudtál róla.
 - Te vagy az a lány? - lepődtem meg. - Nem Jenna névre emlékszem, ne haragudj.
 - Nincs semmi baj, a bátyád mindig Georgina-ként emlegetett, csak ő hívhatott így. Mióta szakítottunk, végleg visszanyertem a Jenna nevet mindenki számára - magyarázta. 
 - Akkor miattad vannak rosszban Harryvel? - tettem fel a következő kérdésemet, mire csak hallgatott. - Sajnálom. Nem kell erről beszélnünk, ha még rosszul érint.
 - Nem érint már rosszul, egy év alatt sikerült magamat túltennem Tommyn. 
 - Akkor? - néztem rá komolyan, miközben gondterhelten beletúrt a hajába. 
 - Nem teljesen Harry miatt történt a dolog, hiszen elhidegültünk a kapcsolat utolsó hónapjaira... de... az ő keze is benne volt a szakításunkban. 
 - Elmeséled, hogy mi történt? Sosem értettem Harry és Tommy titkos kapcsolatát - mondtam. 
 - Az első egy év Tommyval gördülékenyen ment, iszonyatosan szerelmesek voltunk mindketten, majd feltűnt pár egy régi haverja, név szerint Harry, meg Louis és Zayn is. - Levegőt vett, hogy folytathassa, miközben picit körbenézett és beleszívott a cigijébe. - Az elején még ez után is minden jó volt, de a bátyádat teljesen elragadták Harryék, a végén már csak hetente láttam, de akadt olyan is, hogy akkor is jöttek vele a srácok... megromlott a kapcsolatunk miattuk, megmérgezték az egészet. 
 - Hogy jött komolyabban a képbe Styles? - kérdeztem rá arra, ami a leginkább foglalkoztatott.
 - Magányos voltam, szinte állandóan, Harry pedig közel lakott hozzám és sokszor meglátogatott. Az első hónapokban akkor sem történt semmi köztünk, bár mindig is éreztem, hogy érdeklődött irántam, de elfojtotta, akármi történt. Tehát egy jó darabig nagyon jó barátok voltunk... Tommy ezt nem nézte jó szemmel, mert Harry így őt "tette félre" miattam, ezért ők összevesztek, a kapcsolatunk pedig még jobban megromlott. 
 - Hogy kavarodtál össze vele?
 - Egy nagyon csúnya veszekedés után átmentem hozzá, és elkezdtünk lelkizni. Bevallotta, hogy szerelmes belém és szeretne boldoggá tenni, mert nem bír így látni. Nagyon rossz állapotban voltam - mesélte, egyre elhalkulva. 
 - És ő mindig ott volt neked. Gondolom lefeküdtetek, és egyikőtök nem bírt a bűntudatával, és elmondta Tommynak. Akkor lett vége, ugye? - Egyszerűen csak bólintott, mire pár percig én is csendben maradtam. - Szerinted még mindig szerelmes beléd?
 - Melyikőjük? Tommy szerintem már nem, és Harryn sem azt vettem észre, hogy érdekelném - rántotta meg a vállát egyszerűen, és mosolyogva hátradőltem. - Így már tisztább a kép?
 - Persze, örülök, hogy elmondtad. 
 - Szerintem Harryt már te érdekled, Maya - vigyorgott rám, majd kacsintott is egyet. 
 - Kár, hogy engem ő nem érdekel. - Főleg ezek után, amit megtudtam. 
 - Pedig Harry jó pasi, megpróbálhatnád vele - erősködött. 
 - Biztos, hogy nem. Viszont lassan mennék, még tanulni szeretnék. 
 - Tőlem mehetünk - pattant fel, és elindultunk.
                 Csak az tudott a szemeim előtt lebegni, ahogy Jenna és Harry mit csinálhattak együtt... nem vágytam társaságra, sőt, alig vártam, hogy a szobám sötétjében vészeljem át az egész hétvégét.

Néhány nap múlva...
                 Vasárnap délelőtt volt, s Tommy a szokásosnál is jobban idegbeteg módon viselkedett. Az imént tört el két tányért és egy poharat mosogatás közben, ezért inkább én fejezetem be a félbehagyott munkáját.
 - Inkább menj, és szellőztesd ki a fejedet - mondtam neki komolyan. - Gyere vissza, ha normális vagy, én erre nem vagyok kíváncsi.
 - Én meg rád nem vagyok kíváncsi, mégis itt vagy!
 - Ha jól tudom, nem a tiéd a ház, hanem közös, szóval muszáj leszel elviselni. - Fogta a kabátját, és eltűnt. Ahogy hallottam, valakivel találkozót beszélt meg nem túl barátságos hangnemben, majd ott sem volt.

*Ide képzelje mindenki a Prológus jelenetét!*

                  Az elmúlt napokban nem tudtam teljesen tisztán látni a féltékenységtől és a felgyülemlett dühtől. Tiszta idegbeteg voltam, és nem viselkedtem túl jól Tommyval sem - bár amint ezt látni lehetett, ő sem volt a helyzet magaslatán. Fáradtan dőltem neki a konyhapultnak, miközben iszogattam az imént készített bögre teámat. Unalmamban áttanultam az egész napot, majd végül a szobámban végeztem, az ágyon fekve és zenét hallgatva.
 - Megjöttünk! - hallottam lentről a bátyám hangját, gondolom az egyik gyökér haverjával volt, így nem tartottam fontosnak, hogy összeszedjem magamat és kiköszönjek. Továbbra is kényelmeseb feküdtem a párnáim között. Hallottam, hogy valamit az ajtóm előtt beszélnek, aztán kopognak.
 - Gyere be - szóltam ki, miközben fel sem pillantottam a youtube lejátszási listámról.
 - Dögös a rucid - hallottam az ismerős hangját, mire egyből felkaptam a fejemet.
 - Jézusom, te mégis mit keresel itt? - lepődtem meg. Harry csak újra elvigyorodott majd megigazította a haját.
 - A bátyáddal megbeszéltük a dolgokat, és áthívott egy kis délutáni sütögetésre. - Ránézett az órájára, és elgondolkodott. - Inkább esti, elvileg most készíti elő a húsokat, Jennát, Louist és Zaynt áthívtuk már, ők hoznak sört. 
 - Nekem holnap suli, szóval lehet, inkább kihagyom - mondtam
 - Időben lefektetlek aludni - kacsintott rám kaján vigyorral, mire felsóhajtottam és megráztam a fejemet.
 - Nem akarom kivárni, míg a bátyám újra neked esik miattam. Meg a régi dolgok miatt - tettem halkan hozzá, mire egyből felfigyelt.
 - Milyen régi dolgokról beszélsz? - kérdezte.
 - Kérlek ne tégy úgy, mintha semmi régi dolog nem lenne - sóhajtottam fel fáradtan, és kikapcsoltam a laptopomat, amit lassan az éjjeliszekrényemre tettem.
 - Jenna mondta el gondolom.
 - Igen - bólintottam kimérten, majd felálltam az ágyamról és a szekrényemben kezdtem turkálni.- Ne is próbálkozz tovább, nincs most kedvem lemenni, fáradt vagyok. De nektek jó szórakozást. - Hátramosolyogtam rá, mire csak vigyorogva fintorgott egyet és felállt az ágyamról.
 - Meglesz! - S azzal ki is ment.