Tizenegyedik fejezet

Helló mindenkinek, aki erre tévedt. :)
Kicsit fáradtan a múltheti sűrű eseményektől, de közzéteszem ezt a fejezetet. Bár kicsit tartok attól, hogy az egész kezd laposodni, és nincs is konkrét célom a végével kapcsolatban, de megpróbálom ezt a félelmemet leküzdeni. Jó olvasást!

Dóri


Maya
                 Örültem, mikor hallottam az ajtóm csukódását, ami azt jelentette, hogy Harry végre egyedül hagyott és nem próbál befűzni. Elkezdtem zenét hallgatni a rádiómból, miközben úgy döntöttem, hogy picit összerámolom a szobámat. Beágyaztam, felporszívóztam, összehajtogattam a szekrényemet és legvégül az asztalomat is kicsit elrendeztem. Ekkor sétált be Tommy, kezében egy sörrel.
 - Gyere le - mondta egyszerűen -, de előbb öltözz fel.
 - Egyáltalán nem akarok ott bájologni a haverjaiddal.
 - Egyszer kibírod - rántotta meg a vállát. - Kérlek.
 - De tényleg semmi kedvem - nyújtózkodtam.
 - Tedd meg nekem ezt a szívességet, jövök neked eggyel...

 - Oké... mindjárt megyek - néztem rá megadóan, mire ő is kiment és elkezdhettem öltözni.
                 A szokásosnál kicsit melegebb idő volt délután, így egy egyszerű farmert vettem fel, egy rózsaszín toppal és fehér trikóval. Cipőnek felkaptam az egyik új, világoskék tornacipőmet és lesétáltam a kertbe.
                 A bátyámék kivittek egy házimozirendszert a teraszra, mely pont a hátsókertre nézett, és betettek valami régi Daft Punk számot. Harry a bátyámmal sörözött, míg Louis, Zayn és Jenna a húsokat sütögették és a műanyag asztalon próbálták elhelyezni ízlésesen a tányérokat. A legmeglepőbb az volt, hogy Styles és Tommy haláli nyugalommal cseverésztek, néha felröhögtek valamin. Elővettem a doboz cigimet, kiszedtem belőle egy szálat, majd a számba rakva meggyújtottam. Picit gondolkodtam, hogy mit is kezdjek magammal most itt lent, aztán odamentem a két beszélgető srác mellé és vettem magamnak egy dobozos sört az asztalról. Hallottam, ahogy Zayn elhívja Tommyt, hogy segítsen valamit a tűz körül, így ketten maradtunk a göndörrel.
 - Miért jöttél le? - kérdezte tőlem mosolyogva, miközben intett, hogy üljek le vele a hintaágyba.Csendesen követtem, és leültünk a puha párnákra. Lassan kezdett minket lökni, kezét pedig átvetette a vállam felett -bár nem ölelt át, csupán megtámasztotta a hintaágy háttámláján-. - Szóval? - kérdezte újból.
 - Tommy jól csinálja a kiskutya szemeket - vallottam be, mire csak felröhögött és hátradőlt.Lepöcköltem a cigimből, s mielőtt beleszívtam volna, kérdeztem:
 - Mi ez a nagy barátság köztetek?
 - Valamennyire sikerült megbeszélni a dolgokat - rántotta meg a vállát egyszerűen.
 - Furcsák vagytok - néztem rá összeszűkült szemekkel.
 - Ez egyébként azt jelenti, hogy már nem kell bujkálnunk Tommy elől, nyugodtan találkozhatunk. - Talán jobb, hogy mellettem ült és nem velem szemben, így nem láthatta az arckifejezésemet ekkor. A pillanatot valószínűleg Ryan mentette meg, aki épp ekkor esett be pár doboz sörrel a kezében.
 - Helló! - üdvözölte a társaságot hangosan Ryan, és nekünk is odaintett.
 - Megyek, üdvözlöm - mondtam Harrynek, majd szinte azonnal felpattantam és a sráchoz sétáltam. - Szia, Ryan!
 - Helló, nagylány! - Megöleltük egymást, majd miután elengedett visszapillantottam Harryre, aki végigkövette ezeket a mozdulatokat a szemével. Valahogy láttam rajta, hogy ez neki nem nyerte el a tetszését.- Hogy vagy?
 - Jól vagyok - mosolyogtam fel rá.
 - Ryan, segíts kicsit! - Tommy hangja volt az, aki épp a tűzifával bajlódott.
 - Mindjárt jövök - kacsintott rám, majd eltűnt. Nem élvezhettem sokáig az egyedüllétet, mert Styles állt be mellém, de nem néztem rá. Amint Ryan a bátyámhoz ért, az elkezdett neki valamit magyarázni, miközben mindketten engem és Harryt nézték. Ryan csak vigyorogva bólintott, s újabb kacsintást küldött felém. Hitetlenül ráztam meg a fejemet, és belekortyoltam a sörömbe.
 - Mikor beszélhetünk végre anélkül, hogy megpróbálnám előlem elmenekülni? - kérdezte rekedtes hangjával, mire egyből kirázott tőle a hideg.
 - Nem menekülök előled - jelentettem ki karba tett kezekkel.- Egyszerűen furcsa nekem ez az egész, nem kellemes.
 - Akkor engedd meg, hogy azzá tegyem.
 - Ne gyere a szívdöglesztő mosolyoddal - legyintettem felé mosolyogva, mire ugyancsak vigyorral válaszolt.
 - Mindig bejön. - Megvonta a vállait, és nekidőlt az asztalnak, mellém. Egy ideig néztük, ahogy a többiek még mindig a tűzzel szórakoznak, majd hangosan felsóhajtottam. - Döntöttél? - kérdezte halkan.
 - A nagyszüleim lehívtak, hogy segítsek nekik a ház körül, mert nekik nem igen van már nyolcvan évesen erre erejük, idegent pedig nem akarnak erre hívni. Jövőhéten, ha letudtál minden tanulnivalót, gyere le velem.
 - A nagyszüleidhez? - kérdeztem, válaszul pedig bólintott. - Nem lenne korai? Nem is vagyunk együtt, ráadásul Tommy nem örülne neki. - Itt a bátyám felé böktem, aki néhány méterrel arrébb állt, és sörrel a kezében figyelt minket. Visszafordultam Harry felé.
 - Nem hiszem, hogy neki lenne ellenvetése. Gyere el velem.
 - Nem tudom, hogy akarom e én ezt...
 - Gyere el. - Játékosan oldalba bökött, mire felnevettem.
 - Rendben.

Harry
                  A mosolyával szinte beragyogta az egész éjszakát, amelybe lassan elérkeztünk. Nem tudtam pontosan, hogy mennyire is kellene komolyan vennem azt, hogy igent mondott, de ez boldoggá tett. Miután nagy nehezen beleegyezett, hogy lejön velem Holmes Chapelbe, csatlakozott Jennához, hogy segítsen neki a húsokkal, miután megcsinálták végre a tüzet. Egy üveg sörrel a kezemben néztem, ahogy nevetgél a szőke lánnyal, közben szorgosan csinálják a vacsoránkat. Néha rám nézett, és nevetve próbált rábírni, hogy ne csak álljak egy helyben és kényelmesen nézzem a munkálatokat, hanem csináljak is valamit, de mindannyiszor csak megráztam a fejemet.
                 Vacsora után a társaság még mindig  a kertben volt, Jennával kihoztam pár plédet, és arra ültünk le beszélgetni. Előkerültek a kicsit töményebb alkoholok is, de ma este úgy gondoltam, hogy inkább megúszom pár sörrel. A szőke ciklon, Jenna viszont vigyorogva ivott Mayával valami átlátszó löttyöt, már ki tudja, hogy hányadikat.
 - Ideülhetek? - hallottam meg Tommy hangját, két sörrel a kezében. Épp elfogyott az enyém, így elfogadtam tőle, amit adott. Leült mellém törökülésbe, és rám nézett.
 - Inkább igyál először te bele - néztem rá komolyan, mire felröhögött.
 - Szerinted tettem bele valamit? Még át sem utaltad a pénzt, nem lenne értelme!
 - Igazad van. - Bólintottam, és belekortyoltam a jéghideg sörbe.
 - Viszont pénz-nem pénz, ha egyszer is panaszkodik rád, vagy megbántod, neked egyszerűen véged.
 - Ne is mondd, a múltkori is nehezen gyógyult be - röhögtünk fel mindketten. 
 - De komolyan.
 - Komolyan. Ezt nem fogom elcseszni, ígérem.
 - Nem is fogom engedni.
                 Ezek után nem is beszéltünk sokat, egyszerűen csatlakoztunk a beszélgetéshez. A zene halkan szólt, miközben régi emlékeket idéztünk fel Zaynnel és Louisval, melyben néhol szerepeltünk Jennával vagy Tommyval. Bár az egész egyáltalán nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, hiszen mikor épp egy Jennás sztorit mesélt Louis, Maya fogta magát és elrohant, be a házba. Szinte egyből utánaeredtem, annak ellenére is, hogy rám csapta a terasz ajtaját.
 - Maya! - szóltam utána, de nem állt meg, még csak nem is lassított. Függetlenül, hogy mennyi alkoholt megivott, szinte fénysebességgel jutott el a szobájáig, melynek ajtaját ugyancsak rám csapta. Bezárni már nem volt ideje, hisz egyből kinyitottam azt és a szobájában voltam. - Neked most mi bajod van?
 - Annyira nem tudok rajtad kiigazodni! - kezdte hangosan, mire közelebb léptem és a szám elé emeltem a mutatóujjamat, jelezve, hogy halkabban beszéljek. - Ne engem csitíts! Menj le Jennához, foglalkozz vele, annyira jól elvoltatok most is meg régen is. Nincs itt rám szükség.
 - Te meg miről beszélsz? - Szinte erőtlenül feküdt hátra az ágyán, és elnyúlt. Leültem mellé, megfogtam a kezét és felhúztam magamhoz, hogy egymásra nézhessünk. - Maya, kérlek!
 - Hallottad, hogy mit mondtam, menj vissza hozzá. Tudom, hogy együtt voltatok régen.
 - Igen, régen! Ne kezdjünk már el veszekedni egy ilyen dolog miatt - sóhajtottam fel hangosan, mire szipogni kezdett. Zavartan kezdte gyűrögetni fehér trikója alját, miközben szemeiből folytak a könnyek. Szorosan magamhoz öleltem őt, fejét pedig a vállamra hajtotta.
 - Nem tudok rajtad kiigazodni - ismételte újra.
 - Csak ne gyárts ilyen elméleteket - suttogtam a fülébe, mire halkan felnevetett. - Jenna sosem volt a szerelmem, sosem volt nekem fontos.
 - Mégis elvetted a bátyámtól - mondta szemrehányóan, mire felhorkantam és szorosabban öleltem.
 - Az nagyon régen volt, előtted. Felfoghatnád, hogy csak téged akarlak.
 - Álmos vagyok - nyöszörögte halkan, mire elengedtem, hogy befeküdhessen az ágyába.
 - Holnap felhívlak. Jó éjszakát. - Adtam egy puszit a homlokára, és kimentem.
                 Nem tudtam hirtelen mit kezdeni magammal, mikor visszamentem a többiekhez. Tommy kicsit furcsán nézett rám, mikor egyedül lementem, a húgát meg sehol sem látta, de megnyugtattam, hogy lefeküdt aludni. Miért van ez a lány rám ilyen komoly hatással? Sosem szoktam senkivel sem ilyen lenni, a többit már rég megfektettem volna ebben a helyzetben, de őt még csak meg sem csókoltam. Kezdek öregedni...
 - Mi lenne, ha úgy buliznánk, mint régen? - ült le mellém Tommy, mellette Zaynnel.
 - Hát, nem is tudom... - gondolkodtam el.
 - Egy punci lettél, régebben már rég igent mondtál volna - szólalt meg vigyorogva Zayn.
 - Te csak kussolj el, Malik - förmedtem rá. Nem kellett sok biztatás, hogy belemenjek...

Tizedik fejezet

Sziasztok! :)
Sikerült meghoznom így a kora reggeli órákban az új fejezetet. Remélem, hogy tetszeni fog. :)

Dóri


Maya
                 A reggelem gördülékenyen ment. Mikor lesétáltam a konyhába, Jennával találtam magamat szemben, ahogy az egyik széken ülve újságot olvas és kávét iszik.
 - Jó reggelt - köszöntem rá mosolyogva, mire ő is kivirult.
 - Neked is! Ott van még kávé.
 - Megmentő vagy!
 - Tudom - mosolyodott el halványan, majd becsukta az újságot.  - Összefutottam a bátyáddal, de sietett is el valamerre.
 - Ő mindig ilyen - intettem le, majd leültem a csésze fekete löttyel a kezemben az egyik székre.
 - Tényleg, már kérdezni akartam, hogy mentek a vizsgák?
 - Ez hogy jutott most eszedbe? - vontam fel a szemöldökömet halványan. - Egyébként elég jól, nagyon sokat készültem rájuk. Jövőhéten lesznek a szóbelik, arra is szoktam tanulgatni.
 - Csak azért, hogyha nem vagy elhavazva, elmehetnénk valamerre reggelizni aztán a plázába is benézhetnénk, mert kinéztem egy cipőt.
 - Benne vagyok. Picit összekapom magamat és mehetünk is - mosolyogtam rá.
                 A szobámba felszaladva felkaptam az első farmeremet, ami a kezem közé került, majd egy kék
pólót "teenage mess" felirattal, rá pedig egy világos farmerkabátot vettem. Cipőnek előkerestem az egyik kedvenc sportcipőmet, egy fekete táskába pedig beledobáltam néhány dolgot, s már indulásra kész is voltam.

                 Az út gyorsan eltelt Jennával, és minél több időt töltöttünk együtt, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy jó barátnők leszünk idővel.Megreggeliztünk egy útba eső helyen, majd miután megszereztük a cipőt, leültünk a közeli parkba. Elővettem a táskámból a doboz cigimet, hogy rágyújthassak, miközben Jenna is hasonlóan tett. Magamban megjegyeztem, hogy még nem is láttam őt dohányozni, majd ezt is letudva szólaltam meg.
 - Emlékszel arra, hogy mikor felajánlottam, hogy aludj nálunk, nem akartál a bátyám miatt? - Bólintott. - Miért?
 - Tudhatnád - horkant fel és elvigyorodott.
 - De nem tudom, meséld el.
 - Szóval... - vett egy nagy levegőt -, mi régen együtt voltunk, elég hosszú ideig. Nagyjából másfél évig. Szóval azt hittem, hogy te tudtál róla.
 - Te vagy az a lány? - lepődtem meg. - Nem Jenna névre emlékszem, ne haragudj.
 - Nincs semmi baj, a bátyád mindig Georgina-ként emlegetett, csak ő hívhatott így. Mióta szakítottunk, végleg visszanyertem a Jenna nevet mindenki számára - magyarázta. 
 - Akkor miattad vannak rosszban Harryvel? - tettem fel a következő kérdésemet, mire csak hallgatott. - Sajnálom. Nem kell erről beszélnünk, ha még rosszul érint.
 - Nem érint már rosszul, egy év alatt sikerült magamat túltennem Tommyn. 
 - Akkor? - néztem rá komolyan, miközben gondterhelten beletúrt a hajába. 
 - Nem teljesen Harry miatt történt a dolog, hiszen elhidegültünk a kapcsolat utolsó hónapjaira... de... az ő keze is benne volt a szakításunkban. 
 - Elmeséled, hogy mi történt? Sosem értettem Harry és Tommy titkos kapcsolatát - mondtam. 
 - Az első egy év Tommyval gördülékenyen ment, iszonyatosan szerelmesek voltunk mindketten, majd feltűnt pár egy régi haverja, név szerint Harry, meg Louis és Zayn is. - Levegőt vett, hogy folytathassa, miközben picit körbenézett és beleszívott a cigijébe. - Az elején még ez után is minden jó volt, de a bátyádat teljesen elragadták Harryék, a végén már csak hetente láttam, de akadt olyan is, hogy akkor is jöttek vele a srácok... megromlott a kapcsolatunk miattuk, megmérgezték az egészet. 
 - Hogy jött komolyabban a képbe Styles? - kérdeztem rá arra, ami a leginkább foglalkoztatott.
 - Magányos voltam, szinte állandóan, Harry pedig közel lakott hozzám és sokszor meglátogatott. Az első hónapokban akkor sem történt semmi köztünk, bár mindig is éreztem, hogy érdeklődött irántam, de elfojtotta, akármi történt. Tehát egy jó darabig nagyon jó barátok voltunk... Tommy ezt nem nézte jó szemmel, mert Harry így őt "tette félre" miattam, ezért ők összevesztek, a kapcsolatunk pedig még jobban megromlott. 
 - Hogy kavarodtál össze vele?
 - Egy nagyon csúnya veszekedés után átmentem hozzá, és elkezdtünk lelkizni. Bevallotta, hogy szerelmes belém és szeretne boldoggá tenni, mert nem bír így látni. Nagyon rossz állapotban voltam - mesélte, egyre elhalkulva. 
 - És ő mindig ott volt neked. Gondolom lefeküdtetek, és egyikőtök nem bírt a bűntudatával, és elmondta Tommynak. Akkor lett vége, ugye? - Egyszerűen csak bólintott, mire pár percig én is csendben maradtam. - Szerinted még mindig szerelmes beléd?
 - Melyikőjük? Tommy szerintem már nem, és Harryn sem azt vettem észre, hogy érdekelném - rántotta meg a vállát egyszerűen, és mosolyogva hátradőltem. - Így már tisztább a kép?
 - Persze, örülök, hogy elmondtad. 
 - Szerintem Harryt már te érdekled, Maya - vigyorgott rám, majd kacsintott is egyet. 
 - Kár, hogy engem ő nem érdekel. - Főleg ezek után, amit megtudtam. 
 - Pedig Harry jó pasi, megpróbálhatnád vele - erősködött. 
 - Biztos, hogy nem. Viszont lassan mennék, még tanulni szeretnék. 
 - Tőlem mehetünk - pattant fel, és elindultunk.
                 Csak az tudott a szemeim előtt lebegni, ahogy Jenna és Harry mit csinálhattak együtt... nem vágytam társaságra, sőt, alig vártam, hogy a szobám sötétjében vészeljem át az egész hétvégét.

Néhány nap múlva...
                 Vasárnap délelőtt volt, s Tommy a szokásosnál is jobban idegbeteg módon viselkedett. Az imént tört el két tányért és egy poharat mosogatás közben, ezért inkább én fejezetem be a félbehagyott munkáját.
 - Inkább menj, és szellőztesd ki a fejedet - mondtam neki komolyan. - Gyere vissza, ha normális vagy, én erre nem vagyok kíváncsi.
 - Én meg rád nem vagyok kíváncsi, mégis itt vagy!
 - Ha jól tudom, nem a tiéd a ház, hanem közös, szóval muszáj leszel elviselni. - Fogta a kabátját, és eltűnt. Ahogy hallottam, valakivel találkozót beszélt meg nem túl barátságos hangnemben, majd ott sem volt.

*Ide képzelje mindenki a Prológus jelenetét!*

                  Az elmúlt napokban nem tudtam teljesen tisztán látni a féltékenységtől és a felgyülemlett dühtől. Tiszta idegbeteg voltam, és nem viselkedtem túl jól Tommyval sem - bár amint ezt látni lehetett, ő sem volt a helyzet magaslatán. Fáradtan dőltem neki a konyhapultnak, miközben iszogattam az imént készített bögre teámat. Unalmamban áttanultam az egész napot, majd végül a szobámban végeztem, az ágyon fekve és zenét hallgatva.
 - Megjöttünk! - hallottam lentről a bátyám hangját, gondolom az egyik gyökér haverjával volt, így nem tartottam fontosnak, hogy összeszedjem magamat és kiköszönjek. Továbbra is kényelmeseb feküdtem a párnáim között. Hallottam, hogy valamit az ajtóm előtt beszélnek, aztán kopognak.
 - Gyere be - szóltam ki, miközben fel sem pillantottam a youtube lejátszási listámról.
 - Dögös a rucid - hallottam az ismerős hangját, mire egyből felkaptam a fejemet.
 - Jézusom, te mégis mit keresel itt? - lepődtem meg. Harry csak újra elvigyorodott majd megigazította a haját.
 - A bátyáddal megbeszéltük a dolgokat, és áthívott egy kis délutáni sütögetésre. - Ránézett az órájára, és elgondolkodott. - Inkább esti, elvileg most készíti elő a húsokat, Jennát, Louist és Zaynt áthívtuk már, ők hoznak sört. 
 - Nekem holnap suli, szóval lehet, inkább kihagyom - mondtam
 - Időben lefektetlek aludni - kacsintott rám kaján vigyorral, mire felsóhajtottam és megráztam a fejemet.
 - Nem akarom kivárni, míg a bátyám újra neked esik miattam. Meg a régi dolgok miatt - tettem halkan hozzá, mire egyből felfigyelt.
 - Milyen régi dolgokról beszélsz? - kérdezte.
 - Kérlek ne tégy úgy, mintha semmi régi dolog nem lenne - sóhajtottam fel fáradtan, és kikapcsoltam a laptopomat, amit lassan az éjjeliszekrényemre tettem.
 - Jenna mondta el gondolom.
 - Igen - bólintottam kimérten, majd felálltam az ágyamról és a szekrényemben kezdtem turkálni.- Ne is próbálkozz tovább, nincs most kedvem lemenni, fáradt vagyok. De nektek jó szórakozást. - Hátramosolyogtam rá, mire csak vigyorogva fintorgott egyet és felállt az ágyamról.
 - Meglesz! - S azzal ki is ment.