Hétfő van szóval hoztam új fejezetet, remélem tetszeni fog! Az előzőnél picit hosszabb lett, vagyis annak terveztem, és remélem eseménydúsabb is. Köszönöm a néhai kommenteket és feliratkozókat, imádlak titeket, és örülök, hogy olvastok. :) Jó olvasást kívánok.
Dóri
Maya
Lefagyva ültem tovább a széken, földbegyökerezett lábakkal és enyhén tátott szájjal. Nem tudtam ép ésszel elképzelni, hogy mit csinálhatott már megint, de jobb döntés volt, ha nem mentem utána. Nyilván nem attól féltem, hogy kezet emelne rám, hanem attól, hogy még többet megtudok. De valahogy továbbra sem tudtam normálisan gondolkodni, mert elővettem a telefonomat és Harry számát tárcsáztam.
Hallgatag, idegesítő másodpercek következtek. A csendes éjszakában egyetlen zajforrás a zúgás volt, ahogy kicsengett a telefonom. Sokadszorra sem vette fel Harry, amitől egyre jobban kezdtem kétségbeesni. Többször próbáltam elérni, de egyszer sem sikerült. Millió és egy szituáció zajlott le a szemeim előtt, hogy mit csinálhatott a bátyám, de így sem éreztem megkönnyebbülve magamat. Még mindig nem akartam utána menni, így fogtam a slusszkulcsot és a kabátomat, majd már bent sem voltam.
Próbáltam visszaemlékezni, hogy úgy egy-másfél hete hol vettük fel Harryvel a haverját, egy bizonyos Louist. Ha emlékezetem nem csalt, most épp azelőtt a ház előtt álltunk, ahol történt az eset. Minden bátorságomat összeszedtem, hogy becsöngessek. Hosszú percekig álltam az ajtó előtt, mire sikerült a házigazdát rábírnom arra, hogy kinyissa nekem az ajtót. Szerencsére nem tévesztettem el a házszámot, mert ő állt előttem, kicsit zavartan méregetve engem.
- Szia - szólalt meg, majd elvigyorodott. - Miben segíthetek?
- Harry nem veszi fel a telefont, és rosszat sejtek - hadartam.
- Biztos valami csajjal van - legyintett.
- Szerintem a bátyám csinált valami.
- Nézzük meg - mondta komolyabban, majd felkapta a kabátját és elindultunk a kocsim felé. - Mit gondolsz, mi történt? - Közben beültünk a kocsiba.
- Csak annyit közölt, hogy elintézte.
- Itt jobbra, két utcával lejjebb, és annak a végén - mutogatott. - Ez nem jelent sok jót.
- Annyira szégyellem magamat Tommy miatt - sóhajtottam fel.
- Ne tedd, Harry volt még anno a seggfej. Teljesen érthető a bátyád reagálása.
- Hogy megverte őt? - kérdeztem vissza meglepetten.
- Nem az - rázta meg a fejét -, hanem inkább az, hogy gyűlöli. Csalódott benne, mert hagyta, hogy egy lány a barátságuk közé álljon. - Befordultam, ahogy azt Louis mondta, így megérkeztünk ahhoz az utcához, melyben ő lakott.
- De miért kellett ennyire felhúzniuk magukat egy csajon? - értetlenkedtem.
- Mert az nem akármilyen csaj volt.
- De nekem nem ezt mondták...
- Akkor talán nem tudod a teljes igazságot - magyarázta -, de ezt nem az én feladatom tudatni veled.
Csendben eltöltött, kínos percek következtek, az utca pedig hosszabb volt, mint amilyennek hittem. Mikor végre megkaptam a következő utasítást, hogy álljak meg a nagy, fehérre mázolt ház előtt, a szívem a torkomban kezdett dobogni az aggodalomtól. Louis ment előre, míg becsuktam a kocsim ajtaját, s utána mentem, egyenesen a bejárati ajtóhoz. A srác szinte egyből "ráfeküdt" a csengőre, olyan erősen kezdte nyomni egészen addig, míg egy ismerős hangot nem véltünk felfedezni, mely bentről szólt ki.
Kissé morcos volt. - Mit akarsz? - Szinte egyből megnyugodtam, ahogy hallottam, hogy még él.
- Bajba kerültél? - kérdezett vissza egyből Louis.
- Semmiség.
- Bemehetünk?
- Azt hiszem inkább nem kellene, csúnyán belilult az ütés helye - mondta Harry.
- De be akarok menni - erősködött Louis.
- Én most haza megyek, oké? Harry, te pedig engedd be Louist. Holnap szeretnélek meglátogatni, vagy az után, rendben? - tettem fel a kérdést az ajtó másik oldalán állónak, aki néhány másodpercig morfondírozott, majd utána szólalt meg.
- Holnap felhívlak, jó?
- Rendben. - Elmosolyodtam, majd elköszöntem Louistól. Gyorsan beültem a kocsimba, hogy hazamehessek, mielőtt a bátyámnak feltűnik a keletkezett űr.
Harry
- Veled meg mi történt? - kérdezte egyből, amint beljebb jött. Szó nélkül visszadőltem a fotelba, és az arcomra tettem a zacskó jeget, amit a fagyasztóban találtam.
- Tommy megtalált - válaszoltam neki vigyorogva, mire csak megcsóválta a fejét.
- Megmondtam, hogy szörnyű ötlet a húgával kezdeni, de te nem hallgattál rám...
- Láttad már egyáltalán Mayát? Lehet neki ellenállni...?
- Nekem erről ne is kezdj magyarázni, nem érdekel - legyintett lazán, majd felállt és átsétált a konyhába.
- Ez a lány fantasztikus, akár hiszed-akár nem.
- megéri, hogy a volt legjobb barátoddal szétveresd magadat minden alkalommal? - Visszajött két pohár jeges teával, amit a kezembe adott, ő pedig leült a sajátjával a kanapénkra.
- Kössz. - Beleittam, közben pedig a válaszán gondolkodtam. - Megéri, azt hiszem.
- Hát, te bolond vagy - dőlt hátra vigyorogva. - Amúgy jól hazaüldözted, meg ápolhatott volna.
- Majd találkozom vele holnap... nem akartam, hogy így lásson.
- Jut eszembe, ha mellette még marad ránk időd, eljöhetnél kocsmázni velem és Zaynnel.
- Benne vagyok. Remélem, hogy addigra nem egy ekkora lila folt lesz rajtam - sóhajtottam fel fájdalmasan, és levettem a szememről a jeget.
- Láttam már rosszabbat is - reagálta le egyszerűen Louis. - Akkor, nem is zavarlak tovább. Örülnék, ha holnap tényleg eljönnél, Zaynnel így hárman rég volt már programunk.
- Ott leszek - biztosítottam mosolyogva.
Miután Louist kikísértem, bezártam a bejárati ajtót, és felmentem a fürdőbe, hogy letusolhassak. Tíz perc múlva már az ágyamban is voltam, és kisebb fájdalmak mellett próbáltam elaludni végre, várva, hogy holnap jobb legyen.
Kisebb fejfájással ébredtem másnap dél környékén. A szemem és az arcom jobbnak tűnt, mint tegnap este volt, bár még mindig nem volt túl szép látvány. Reménykedtem benne, hogy a nővérem tud segíteni a problémámon, így átsétáltam hozzá a szomszédos szobába. Először kopogtam hozzá, majd a varázsszó hallatán benyitottam.
- Egek, neked mi történt az arcoddal? - szaladt hozzám, és közelről kezdte kémlelgetni.
- Kisebb balhéba keveredtem. Nincs valami női cuccod, amivel eltudnánk fedni? - kérdeztem, és becsuktam magam mögött az ajtót.
- De, persze. Ülj le az ágyamra, és kezdj mesélni. - Gemma össze-vissza szaladgált az íróasztala és az ágy között, végül kétféle kenceficét tett le elém. - Lány volt?
- Egy lány nem tud ekkorát ütni.
- Úgy értem, egy lány miatt volt?
- Tökéletesen ismersz - vigyorogtam rá, mire csak megcsóválta a fejét.- Emlékszel Tommyra?
- Persze - bólintott.
- Ő volt, kissé összevesztünk.
- Azóta sem békültetek ki? - kérdezte meglepetten.
- Nem...
- Ez az alapozó, ha bekened a lila részeket, részben eltünteti, ha úgy sem megy, itt a púder. Ettől nem fog csillogni a bőröd. Az a legbiztosabb, ha mindkettőt használod.
- Úgy érzem magamat, mint egy buzi - mérgelődtem.
- Ha nem kell, akkor nem adom oda.
- Köszönöm. - Adtam egy puszit az arcára, és megfogtam az alapozóját és a púderét. - Meddig maradsz?
- Hétvégén már megyek is vissza - válaszolt kérdésemre. - Újra üres lesz a ház.
- Utálok egyedül lenni ebben a nagy házban.
- Gyere haza, holmes chapel-be. Anyáéknak már nagyon hiányzik a kicsi fiuk - viccelődött velem mosolyogva, miközben a mobilját nyomkodta.
- Húsz éves múltam, nem vagyok már annyira pici - néztem rá komolyan.
- De azért néha meglátogathatnád őket... ha már arra nincs esély, hogy visszaköltözz.
- Arra azt hiszem tényleg nincs esély - mondtam. - Itt vannak a barátaim, az a lány is - itt a kisebb monoklimra mutattam -, ráadásul az ellenségeim is...
Mikor tíz éve, apámnak új állást ajánlottak a fővárosban, kapva kaptunk az alkalmon, hogy eljöhessünk a szokásos, nyugodt kisvárosból. Mindannyian, főleg én és Gemma, vágytunk a nyüzsgésre, amit London szolgáltatott mindig is. De amint betöltöttem a tizennyolcat, Anya és Apa visszaköltöztek, engem és Gemmát pedig itt hagytak, pár hónapja pedig a nővérem is eljött Londonból, csak őt a szerelem húzta vissza kisvárosunkba.
- Nem akarok újra új életet kezdeni - mondtam ki hangosan végre. Gemma csak szélesen elmosolyodott, és megölelt. - Végre sikerült valami stabilt felépítenem, nincs az az Isten, amiért újrakezdeném.
- De ígérd meg, hogy nyáron meglátogatsz minket. - Elengedett, én pedig lassan felálltam az ágyáról.
- Persze.
- És hozd azt a lányt is, aki miatt ezt kaptad. - A szememre mutatott mosolyogva, mire bólintottam és felnevettem.
- Ha addig nem öl meg a bátyja, bemutatom nektek.
- Csak óvatosan.
- Mint mindig - kacsintottam rá, majd kimentem a szobájából.
Sokáig ültem a telefonom mellett, de végül hagytam Mayának egy üzenetet, miszerint csak holnap találkozzunk, ha neki nem gond és ráér. Szerencsére nem sértődött meg, amiért múltkor nem akartam beengedni, szóval holnap délután elviszem sétálni a kedvenc helyemre.
Közeledett az este, és ha akartam volna sem tudtam volna lemondani a srácokkal az esténket. Ha megpróbáltam volna, Zayn és Louis értem jöttek volna, majd bilincsben cipeltek volna el a kocsmáig, ahová épp tartottam taxival. Kicsit több, mint húsz perces késéssel besétáltam a helyre, és az egyik oldalsó boxhoz igyekeztem, ahol már a két srác elfoglalta a helyünket.
- Hallod, Styles, ismered az órát? - vigyorgott rám Zayn, mire összepacsiztunk.
- Gemma feltartott - válaszoltam neki, és ledobtam magamat Louis mellé. Neki is köszöntem a szokásos módon, majd rendeltem egy korsó sört magamnak az arra járó pincértől.
- Amúgy... ott látod azt a lányt? A szőke mellett, kettővel arrébb. - Egy ideig próbáltam kitalálni, kire is célozhatott, aztán mikor picit oldalra fordította a fejét, felismertem.
- Maya.
No comments:
Post a Comment