Hetedik fejezet

Sziasztok! :)
Ezennel megkezdődött az utolsó hét a suliból. Tudom, hogy ez nem lett olyan hosszú... 
Élvezzétek ezt a fejezetet. :) 

Dóri


Maya
                Hamar visszaértünk a bevásárlásból Ryannal, és az egész utat végignevettük. Mikor visszaértünk a házba, már senki sem tartózkodott bent, csupán a konyhában égve hagyott villany tanúskodhatott arról, hogy itt voltak nemrég. Megkönnyebbülve tettük le a pultra a söröket, majd néhány másodperc végtag-kinyújtóztatás után újra felkaptuk a bevásárolt termékeket, és kivittük a kertbe, ahol már mindenki nagyban készülődött a sütögetésre. 
 - Sikerült mindent megvenni? - pillantott felénk félvárról Chris.
 - Simán - válaszolt helyettem is Ryan, majd letett mindent a felállított műanyag asztalra. 
 - Maya is él még? - szólalt meg valahol a kert hátsó felében a bátyám, mire felnevettem. 
 - Nem, őt otthagytam, vele fizettem - viccelődött Ryan, majd felém fordult és rám kacsintott. - A virsli amúgy az asztalon van, ha kell, csajok. 
 - Szedd elő a nyársakat, a garázsnál van hátul - válaszolt neki Chris, míg néhány lány "rárepült" a kajára, hogy előkészítsék.
                Úgy döntöttem, ebben sem veszem ki a részemet, így leültem Dean mellé a székre. Pár perc néma csend után elővettem a zsebemből a mobilomat, hogy megnézhessem, kerestek e. Nem volt meglepő, mikor az első két üzenet Harrytől jött.

"Érezd jól magadat. :) H." - Állt az első üzenetben.

"Nem a legjobb mód arra, hogy lekoptass, ha kikapcsolod a telefonodat. Ha elakarod mondani, hogy mi bajod van, felhívhatsz.. H." 

                Zavartan olvastam el újra és újra az utolsó üzenetét. Bár teljesen nyilvánvaló volt, hogy miért nem voltam elérhető ma, de mégsem szerettem volna, ha ő erre rájön. Abba a tudatba akartam őt ringatni, hogy csak lemerültem és nem vagyok a töltőm közelében, vagy véletlen elszundikáltam; de nem abba, hogy szándékosan ignorálom a jelenlétét. Rosszul éreztem magamat emiatt a helyzet miatt, hisz' sosem tett ellenem semmi rosszat, csupán szeretett volna megismerni. Én meg így lekoptatom.
                Kétségek között voltam, s a telefonomat szorongatva ültem még mindig ugyanott, pedig a többiek már hosszú métereket maguk mögött hagyva szaladgáltak a vacsora miatt. 
 - Minden oké? - kérdezte halkan Jenna, mire mosolyogva bólintottam.
 - Nem igazán vagyok éhes. 
 - Pedig ehetnél. 
 - Ezt a telefont elintézem - mondtam továbbra is mosolyogva, miközben meglengettem a kezemben lévő készüléket. 
 - Oké, csak ne tartson sokáig, a fiúk képesek mindent felfalni - rázta meg rosszallóan a fejét, s odébb állt.
                Hátralépkedtem a kert legeldugottabb részére, ahol felfedeztem egy régi hintaágyat, mellette pár székkel és egy hintával. Lassan ültem le a hintaágyba, félve, hogy kárt teszek a rozsdás, ősrégi darabban, majd nagy sóhaj keretei között kezdtem tárcsázni Styles telefonszámát. Néhány hosszú pillanatig kicsöngött, majd egy fáradt hang vette fel a telefont. 
 - Igen? - szólt bele.
 - Maya vagyok, ne haragudj, ha felkeltettelek - szabadkoztam hadarva, miközben az ujjaim közé vettem egy szál cigarettát. A gyújtó kattanással adta tudomásomra, hogy meggyulladt, majd a következő másodpercben már megkönnyebbültem pöfékeltem tovább. 
 - Egy picit bealudtam, de semmi gond. Miért kerestél?
 - Hagytál egy üzenetet, hogy hívjalak fel - emlékeztettem -, gondoltam megteszem. 
 - Neked lelkiismeretfurdalásod van - közölte egyszerűen. Szinte láttam magam előtt, ahogy nemtörődöm módon megrántja a vállait. 
 - Igazából csak lemerült a telefonom, és nem voltam a házban. 
 - Mit csináltál? - érdeklődött kedvesen. 
 - Kalandparkban voltunk a többiekkel. Egészen normálisak Tommy barátai, szerintem már ők is megkedveltek... most épp vacsit csinálunk. - Kínos csend. - Ne haragudj a szófosásomért.
Jóízűen felnevetett a vonal másik végén. - Egyáltalán nem zavar, szeretek veled beszélni, csak furcsa voltál a telefonban reggel...
 - Ha a bátyám ezt tudná, valószínűleg megölne mindkettőnket, nagyon utál téged.
 - Erre valahogy én is rájöttem - nevetett tovább halkan, mire nekem is mosoly kúszott az ajkaimra. - De ne fújd fel ennyire a dolgot, mert nem komoly annyira, mint ahogy azt te látod. Tommy csak egy picit utál... 
 - Persze, én is így látom - ironizáltam, és beleszívtam újra a kezemben tartott cigibe. 
 - Mikor jössz haza?
 - Holnap este, vagy délután, még meglátjuk - mondtam.
 - Hétfőn, suli után eljöhetnél velem a könyvtárba, ha van kedved... 
 - Figyelj, Harry... már mondtam reggel is, hogy ez mennyire vészes. Nem szeretnék akármi bajba kerülni miattad, vagy akárki miatt. - Újabb nagy levegőt vettem. - Lehetünk barátok, beszélhetünk telefonon, de többet nem szeretnék tőled. 
 - Hát rendben - hallottam a hangját. 
 - Sajnálom.
 - Most leteszlek, rendben? Majd hívlak, de egy kis dolgom akadt. 
 - Rendben, szia!
 - Helló - köszönt el, s meg is szakította a vonalat.
                Nem sok időt tölthettem el csendes magányomban, mert léptek zaját hallottam, majd egy árnyék jelent meg mellettem, hogy leülhessen mellém. 
 - Az én kis húgicám máris férfiakat utasít vissza? - kérdezte szélesen vigyorogva Tommy. - Nyugi, csak ennél a mondatnál érkeztem meg, ne aggódj. 
 - Akkor sem ér kihallgatni - sóhajtottam fel fáradtan. 
 - Ki volt az amúgy?
 - Egy volt osztálytársam, tudod, Jamie. Magas, barna... egy általánosba jártunk - improvizáltam, remélem hihetően. Tommy csak bólintott, majd felállt a sokat megélt hintaágyról, mely reccsenéssel reagált csak. 
 - Menjünk előre - mondta.- És kicsit szedd össze magadat, a ma este folyamán engedem, hogy igyál!
 - Óh, köszönöm - hajlongtam előtte, kis iróniával a hangomban. 
 - Én úgy tudtam, hogy te nem fogyasztasz alkoholt - reagálta le normál hangnemben, miközben lassan odaértünk a többiek mellé, akik már nagyban tűzdelték fel a virslit és a szalonnát a nyársakra. 
 - Nem is - mosolyogtam rá ördögien, majd felkaptam egy nyársat, amire rászúrtam a virslimet és leültem Ryan mellé. 
 - Mi a helyzet? - nézett rám Ryan. 
 - Semmi különös - legyintettem. - Hol van a sör?
 - Bent a hűtőben - válaszolt Jenna, miközben leült a másik oldalamra. 
 - Akkor mindjárt jövök. Hozzak nektek is? - Mindkettő bólintott.
                Csendben sétáltam be a házba a teraszon keresztül, majd megálltam, hogy felidézzem, merre is van a konyha. A sötétben a telefonommal kezdtem világítani, majd miután megtaláltam a hűtőt és a söröket, letettem a konyhapultra. Megfogtam a három dobozos sört, és visszamentem a többiekhez.
 - Köszi - mondták egyszerre, mikor leültem közéjük. Átvettem a nyársamat Jennától, és folytattam a vacsorám elkészítését.
                A társaság többi tagja össze-vissza ültek a tűz körül, szinte mindegyikőjüknél ott volt a virslis-szalonnás nyárs, a doboz sör vagy a cigi a kézben. Néhányan valamin épp nevettek, elég jó hangulat kerekedett. 

                Az idő elteltével a sörös dobozok száma is felugrott a kert ezen felén. A tűz mellett már csak Jennával és Ryannel ültünk, a többiek a házban néztek valami focimeccset, és őrjöngtek valami rock zenére. Aznap este épp úgy éreztem, mint ahogy nagyon régen nem; úgy gondoltam, hogy barátokra leltem bennük. Nem tudtam mire fogni ezt az érzést, talán túl sokat ittam és becsiccsentettem, vagy magányosságomban bebeszéltem magamnak, de tényleg olyan volt. 
 - Nem láttátok valahol a mobilomat? - kérdeztem őket, kicsit elnyújtott hanglejtéssel. 
 - Szerintem bent hagytad... - válaszolt Jenna. 
 - Megkeresem. 
                Kisebb erőlködések árán, de sikerült felállnom. Miután néhány méteren belül eljutottam odáig, hogy tudtam egyenesen menni, könnyedén jutottam el a konyháig, ahol nem volt. Második ötletként a szobánkba sétáltam fel, ahol felkutattam az ágyamat és éjjeli szekrényem összes fiókját, de továbbra sem leltem rá. 
 - Ezt keresed? - Az ismerős férfihang Tommyéhoz hasonlított, majd be is bizonyosodott kiléte, mikor megfordultam és szembetaláltam magamat vele. 
 - Hol volt? - kérdeztem.
 - A hűtő mellett. - Szó nélkül vettem el tőle, s a zsebembe tettem. - Miért hazudtál nekem? Én azt hittem, hogy jóban vagyunk. 
 - Miben hazudtam neked? - kérdeztem vissza, bár kissé kótyagosan. Nem jött jól, hogy ilyen helyzetben voltam ilyen állapotban, nagyon nem.
 - Te Stylest utasítottad vissza, nem azt, akit mondtál. Mióta beszélsz vagy találkozol vele?!
 - Egyiket sem csinálom - rántottam meg a vállamat. - Nem tehetek róla, hogy járni akar velem!
 - Ezt egyáltalán nem hagyom annyiban, remélem tisztában vagy vele - fortyogott tovább, majd kisétált a szobából, jól becsapva maga mögött az ajtót.

Néhány nappal később...

                Szerda délután tájt járt az idő, és a hétvégi kedélyek végre kezdtem lecsillapodni Tommy-Harry és köztem. Jennával voltam a délután folyamán, elcipelt vásárolni, így gazdagodtam két új pólóval és egy rövidnadrággal, amit a Londoni öngyilkos időjárásban úgy is képtelen leszek hordani... mindenesetre, jó napot zártunk. Egészen addig, míg állat módjára ki nem csapódott a bejárati ajtó, amin a részeg bátyám esett be. Ez még nem lett volna olyan furcsa, ha nem tántorog mellém a konyhába, és dobja le magát a pultra, több-kevesebb sikerrel. 
 - Elintéztem a te kis Stylesodat - közölte vigyorogva. Az alkohol bűze méterekről megcsapta az orromat, s nem tudtam, hogy ettől vagy az előbbi információtól kezdtem szédelegni. 
 - Hogy mit csináltál? - kérdeztem vissza.
 - Nem hallottad jól? El-in-téz-tem - tagolta, majd egyszerűen sarkon fordult és felment.