Hatodik fejezet

Helló mindenkinek!
Mivel újra hétfő – újra új fejezet, immáron a hatodik. Most néhány fejezeten túl –kettő talán- úgy tervezem, hogy nem sok 1D jelenlét lesz. De azok után persze minden visszatér a régi kerékvágásba, bírjátok kivárni.
Örülnék néhány új feliratkozónak, kommentnek vagy csak simán tetszik v. elolvastam gombnyomásnak!
Köszönöm,
Dóri


Maya

A Portsmouthba vezető néhány órás út könnyedén eltelt, négyen elég jól el tudtunk beszélgetni, így az idő is könnyen elszaladt. Az utolsó fél órát talán át is aludtam, hiszen Tommy zargatására ébredtem.

 - Megérkeztünk – vigyorgott rám bőszen.
 - Ébresztő, Csipkerózsika – hallottam meg Freddiet. - Bár a többiek még nincsenek itt, de befoglalhatjuk a legjobb szobákat.
 - Szeretnél velem lenni egy szobában? – nézett rám Jenna, mire bólintottam.
 - Szívesen lennék – néztem rá mosolyogva. Kiszálltam a kocsiból, és a csomagtartóból kiszedtem a cuccaimat.
 - Akkor gyere, az elsőn van a legjobb és legnagyobb szoba! – Majd már ott sem volt.

Ahol megszálltunk, egy fantasztikusan gyönyörű családi ház volt, feltehetően az egyiké haverjáé. Ahogy beléptünk a házba, egy nagy nappali tárult elénk, jobbra ezzel egyben egy nagy étkező és amerikai típusú konyha. Balra néhány szoba volt, szemben pedig egy lépcső, fel az emeletre. Az emelet szinte csak szobákból állt, én pedig Jennát követve léptem be a sajátunkba.

 - Ez az – mondta, miközben ő maga is körbetekintett. – Ez a kedvenc szobám.
 - Ilyen sokszor jársz itt? – kérdeztem.
 - Háromszor-négyszer voltam maximum. – Megrántotta a vállát, és leült az egyik ágyra.

Az ajtóból állva a hatalmas ablakokra láttam rá, két oldalt, egymással szemben pedig egy-egy ágy volt, maguk mellett szekrénnyel és komóddal. A nagy ablakok előtt néhány babzsák volt elhelyezve, és egy egészalakos tükör. Az egész szoba vörösben és fehérben úszott, tökéletes kontrasztot tartva.

 - Ez tényleg jó szoba – bólogattam elismerően.
 - Kezdj el mesélni.
 - Mégis mit? – Kissé meglepődtem a kérése hallatán.
 - Szedsz valamit? Vagy csak iszol? Van valami káros szenvedélyed? – sorolta.
 - Néha cigizek – rántottam meg a vállamat. – Inni nem szoktam, drogozni meg főleg.
 - Ez így unalmas lesz számodra – mosolyodott el, oldalra döntött fejjel. Néhány csendes pillanat állt be, miközben méregetett, majd vigyorogva szólalt meg. – Benne vagy vicces és izgalmas dolgokban?
 - Alkalmazkodó vagyok, csináljunk valami jót!
 - Tényleg jó hétvégéd lesz – dőlt hátra.

Másnap reggel utolsóként ébredhettem, hiszen délután két óra volt, a ház pedig feléledt a „korai” időpont ellenére. A szobában egyedül voltam, gondolom Jenna a többiekkel lehetett. Valami kényelmeset
keresve felvettem egy egyszerű farmert, fekete sportcipővel és pólóval, rá pedig egy famerkabátot, hátha kint hideg van. A hajamat kiengedve hagytam, és enyhe sminket kentem fel a szemeimre.

Nem sokkal később döntöttem úgy, hogy lemegyek a többiekhez. Mindenki a nappaliban és konyhában sündörgött, s úgy tűt, a létszám végre kiteljesedett az este alatt. A legtöbb arc ismeretlen volt, de a konyhában belefutottam Jennába és a bátyjába, valamint Chrisbe, akivel őrizetbe vették a bátyámat, mikor ellopták Harry autóját.

 - Jó reggelt! – Egyszerre köszöntött a két testvér.
 - Helló, Maya, rég láttalak – üdvözölt vigyorogva Chris.
 - Ja – reagáltam le egyszerűen -, csinálhatok kávét?
 - Persze – rántotta meg a vállát.
 - Én is kérek! – kiáltott be a nappaliból Tommy, mire elmosolyodtam és bólintottam.

Csendesen álltam neki a kávéfőzéshez, ám pár percbe beletelt, míg kitapasztaltam a gép tulajdonságait – amihez kis segítség kellett is. Azonban tíz perc múlva már mindenki diadalittasan kortyolgatta a fekete, energiát adó löttyöt.

 - Mi legyen a mai program? – tette fel Chris a kérdést.
 - Este gyújtsunk tábortüzet az udvarban. – Jött az első ötlet Jenna bátyjától, Freddietől.
 - Az kihagyhatatlan.
 - Mi lenne, ha elmennénk a kalandparkba? – Egy barna lány szólalt fel, akit talán most láttam először.
 - Itt van kalandpark? – lepődött meg a bátyám, mire elmosolyodtam.
A barna lány válaszolt neki. – Persze.
 - Menjünk, ez jól hangzik –bólogattunk egyszerre.
 - Akkor, szedjétek össze magatokat, tíz perc múlva a kocsiknál találkozzunk – adta ki a parancsot Chris, mire a társaság szétszéledt.

Mivel úgy gondoltam, hogy kellően összekészült vagyok további cicomázásokon kívül is, lent maradtam, hogy elmossam a koszos kávés csészéket és bögréket. Nem telt el három percnél több, mire kész lettem mindennel, s elkezdett csörögni a telefonom. A képernyőn Harry neve jelen meg, így alaposan körbenéztem, mielőtt felvettem volna.

 - Szia.
 - Helló – szólt bele feldobottan. – Hogy telik a weekend?
 - Egészen jól, de kértelek, hogy ne hívj…
 - Miért, most van valaki a közelben? – Újra körbenéztem.
 - Nincs – sóhajtottam -, de mondtam, hogy majd én hívlak. Mit szeretnél?
 - Mikor jössz haza? Gyere el velem valamerre.
 - Figyelj… már mondtam, hogy ez nekem nem fekszik, miért nem tudod megérteni? Ez túl sok, veszélyes, nem akarom a bátyám és a saját kapcsolatomat kockáztatni miattad – magyaráztam.
 - Túl komolyan veszed Tommyt – válaszolt néhány másodperc kínos csend után.
 - Majd felhívlak, jó? De most dolgunk van – mondtam.
 - Rendben, szia. Vigyázz magadra!

Köszönés nélkül tettem le a telefonomat, s egy jól irányzott gombnyomással ki is kapcsoltam. Nem tudtam hirtelen, hogy a napokra ne kapcsoljam be újra, vagy úgy egyáltalán ne. Most jutott el az egész odáig, hogy kellemetlenné vált számomra a tény, hogy Harry randizni szeretne velem. Persze én is hibás vagyok, sőt, eléggé az vagyok, amiért így alakult a dolog, mert már az első adandó alkalommal el kellett volna őt utasítanom, nem belemenni. De… nem akarok tőle semmit, és megrémiszt a tény, hogy Tommyval ezért nagyon összeveszhetünk, ami nekem nem éri meg.

 - Te készen vagy? – szólított meg mosolyogva Freddie, Jenna bátyja. Aprót bólintottam, majd tovább is állt, és egy barnahajú lánnyal kezdett cseverészni a nappaliban, a kanapén.

Percekre újra úgymond egyedül maradtam, és a telefonom fekete képernyőjét nézegettem.

A délutánunk könnyedén elment, és elég jól éreztem magamat a bátyám társaságában. Volt egy olyan érzésem, hogy nap végére nem csak azért lógtak velem, mert Tommy húga vagyok, hanem tényleg befogadtak.  Ez pedig egy furcsa érzést váltott ki belőlem, hiszen amióta kialakult a sajátságos világképem és modorom, nem sok ember bírt ki.

                A nap már egészen lemenőben járt, úgy este hét környékén lehetett. A teraszon ültem egy üveg

sör társaságában, ami igazából nem is az enyém volt, hanem egyik véletlenszerűen odakerült srácé. Néhány fiú és Jenna hátul próbáltak tüzet rakni, hogy sütögethessünk még az este folyamán, páran pedig bent készítették elő a húsokat és a szokásos, ekkor használatos dolgokat.

 - Kényelmes nézni, ahogy dolgozunk? – szólt oda nekem vigyorogva Jenna, mire felnevettem és bólintottam.

 - Tökéletes, hidd el!

 - Maya, gyere már segíteni – szólt ki Tommy, mire nagy sóhajjal sétáltam be a konyhába.

 - Mit kéne csinálnom? – kérdeztem tettetett mosollyal az arcomon, és nekidőltem a konyhapultnak, amin épp nagyban dolgoztak.

 - Segíts Ryannek elmenni a boltba, kell kenyér és még virsli, meg sör… - sorolta. – A pénz már nála van.

 - Gyere, Maya – nézett rám vigyorogva a bizonyos Ryan, majd megindultam mögötte a bejárati ajtó felé.
                A srác lehetett vagy százkilencven centi magas, ha nem több. A testalkatát nézve valószínűleg kiskora óta sportolhatott valamit, szerintem úszás-vízilabda lehetett az adott ág, hiszen széles vállai voltak és jól kidolgozott felsőteste. A haja tökéletesen volt beállítva, s látszott rajta, hogy nem kezdő csajozás terén, hisz' már a pillantásával levette a lábáról a legtöbb nőneműt. Magabiztosan tekintett rám maga mögé, mire gyorsítva a tempómon, mellé sétáltam.

Ryan

 - Ryan vagyok - nyújtotta vigyorogva a kezét, amelyet el is fogadtam.
 - Maya.
 - Nem is tudtam, hogy van Tommynak egy húga...
 - A legtöbbeknek nem mesél rólam, ha ez megnyugtat - mondtam neki.
 - Nem is értem - rázta meg a fejét rosszallóan -, amúgy, hogy tetszik a társaságunk?
 - Hát... sokakat nem ismertem meg, de Jenna, Freddie és te normálisnak tűntök - válaszoltam neki őszintén, mire elmosolyodott. - Most mi az?
 - Jenna és Freddie sajátságos testvérpár, de kiskorunk óta ismerjük egymást mi hárman. - Itt megrántotta a vállát, és megigazította a haját a kezével.
 - Mesélj a  többiekről - kértem. Eközben sikerült beérni a boltba is.
 - Hát... az hosszadalmas lesz. - Bólintottam, jelezve, hogy kezdje el. - A társaságunk egyik talán legfurcsább tagja Dean, magas és fekete hajú. Évfolyamtársak voltunk mindannyian gimiben, de talán ő a, akiről nem hittük volna, hogy velünk marad. Őt is csak meg kell ismerni.
 - Aham... - reagáltam le halkan, miközben beletettem néhány doboz sört a kosárba.
 - Van a barna hajú lány, Vanessa. Ő pár hónapja díszes tagja társaságunknak, majd megismered idővel. Aztán még a szőke, alacsony srác, Tom, meg Chris, akit azt hiszem, hogy ismersz...
 - És a vörös lány?
 - Aki reggel jött? Ő Amanda, kicsit... hogy is mondjam... szabad szellemű lány, de rendes.
 - Remélem, sikerül mindenkinek megjegyeznem a nevét az este folyamán - vigyorogtam rá, mire mosolyogva bólintott.
 - Ha nem lesz jó, maximum berúgunk - kacsintott.
                Mosollyal az arcomon sétáltam mögötte a pénztárhoz, ahol egy kisebb összeget otthagytunk sörre és egy kis ételre, majd pár pillanat múlva már az utcán sétáltunk tovább, vissza a házba...