Hetedik fejezet

Sziasztok! :)
Ezennel megkezdődött az utolsó hét a suliból. Tudom, hogy ez nem lett olyan hosszú... 
Élvezzétek ezt a fejezetet. :) 

Dóri


Maya
                Hamar visszaértünk a bevásárlásból Ryannal, és az egész utat végignevettük. Mikor visszaértünk a házba, már senki sem tartózkodott bent, csupán a konyhában égve hagyott villany tanúskodhatott arról, hogy itt voltak nemrég. Megkönnyebbülve tettük le a pultra a söröket, majd néhány másodperc végtag-kinyújtóztatás után újra felkaptuk a bevásárolt termékeket, és kivittük a kertbe, ahol már mindenki nagyban készülődött a sütögetésre. 
 - Sikerült mindent megvenni? - pillantott felénk félvárról Chris.
 - Simán - válaszolt helyettem is Ryan, majd letett mindent a felállított műanyag asztalra. 
 - Maya is él még? - szólalt meg valahol a kert hátsó felében a bátyám, mire felnevettem. 
 - Nem, őt otthagytam, vele fizettem - viccelődött Ryan, majd felém fordult és rám kacsintott. - A virsli amúgy az asztalon van, ha kell, csajok. 
 - Szedd elő a nyársakat, a garázsnál van hátul - válaszolt neki Chris, míg néhány lány "rárepült" a kajára, hogy előkészítsék.
                Úgy döntöttem, ebben sem veszem ki a részemet, így leültem Dean mellé a székre. Pár perc néma csend után elővettem a zsebemből a mobilomat, hogy megnézhessem, kerestek e. Nem volt meglepő, mikor az első két üzenet Harrytől jött.

"Érezd jól magadat. :) H." - Állt az első üzenetben.

"Nem a legjobb mód arra, hogy lekoptass, ha kikapcsolod a telefonodat. Ha elakarod mondani, hogy mi bajod van, felhívhatsz.. H." 

                Zavartan olvastam el újra és újra az utolsó üzenetét. Bár teljesen nyilvánvaló volt, hogy miért nem voltam elérhető ma, de mégsem szerettem volna, ha ő erre rájön. Abba a tudatba akartam őt ringatni, hogy csak lemerültem és nem vagyok a töltőm közelében, vagy véletlen elszundikáltam; de nem abba, hogy szándékosan ignorálom a jelenlétét. Rosszul éreztem magamat emiatt a helyzet miatt, hisz' sosem tett ellenem semmi rosszat, csupán szeretett volna megismerni. Én meg így lekoptatom.
                Kétségek között voltam, s a telefonomat szorongatva ültem még mindig ugyanott, pedig a többiek már hosszú métereket maguk mögött hagyva szaladgáltak a vacsora miatt. 
 - Minden oké? - kérdezte halkan Jenna, mire mosolyogva bólintottam.
 - Nem igazán vagyok éhes. 
 - Pedig ehetnél. 
 - Ezt a telefont elintézem - mondtam továbbra is mosolyogva, miközben meglengettem a kezemben lévő készüléket. 
 - Oké, csak ne tartson sokáig, a fiúk képesek mindent felfalni - rázta meg rosszallóan a fejét, s odébb állt.
                Hátralépkedtem a kert legeldugottabb részére, ahol felfedeztem egy régi hintaágyat, mellette pár székkel és egy hintával. Lassan ültem le a hintaágyba, félve, hogy kárt teszek a rozsdás, ősrégi darabban, majd nagy sóhaj keretei között kezdtem tárcsázni Styles telefonszámát. Néhány hosszú pillanatig kicsöngött, majd egy fáradt hang vette fel a telefont. 
 - Igen? - szólt bele.
 - Maya vagyok, ne haragudj, ha felkeltettelek - szabadkoztam hadarva, miközben az ujjaim közé vettem egy szál cigarettát. A gyújtó kattanással adta tudomásomra, hogy meggyulladt, majd a következő másodpercben már megkönnyebbültem pöfékeltem tovább. 
 - Egy picit bealudtam, de semmi gond. Miért kerestél?
 - Hagytál egy üzenetet, hogy hívjalak fel - emlékeztettem -, gondoltam megteszem. 
 - Neked lelkiismeretfurdalásod van - közölte egyszerűen. Szinte láttam magam előtt, ahogy nemtörődöm módon megrántja a vállait. 
 - Igazából csak lemerült a telefonom, és nem voltam a házban. 
 - Mit csináltál? - érdeklődött kedvesen. 
 - Kalandparkban voltunk a többiekkel. Egészen normálisak Tommy barátai, szerintem már ők is megkedveltek... most épp vacsit csinálunk. - Kínos csend. - Ne haragudj a szófosásomért.
Jóízűen felnevetett a vonal másik végén. - Egyáltalán nem zavar, szeretek veled beszélni, csak furcsa voltál a telefonban reggel...
 - Ha a bátyám ezt tudná, valószínűleg megölne mindkettőnket, nagyon utál téged.
 - Erre valahogy én is rájöttem - nevetett tovább halkan, mire nekem is mosoly kúszott az ajkaimra. - De ne fújd fel ennyire a dolgot, mert nem komoly annyira, mint ahogy azt te látod. Tommy csak egy picit utál... 
 - Persze, én is így látom - ironizáltam, és beleszívtam újra a kezemben tartott cigibe. 
 - Mikor jössz haza?
 - Holnap este, vagy délután, még meglátjuk - mondtam.
 - Hétfőn, suli után eljöhetnél velem a könyvtárba, ha van kedved... 
 - Figyelj, Harry... már mondtam reggel is, hogy ez mennyire vészes. Nem szeretnék akármi bajba kerülni miattad, vagy akárki miatt. - Újabb nagy levegőt vettem. - Lehetünk barátok, beszélhetünk telefonon, de többet nem szeretnék tőled. 
 - Hát rendben - hallottam a hangját. 
 - Sajnálom.
 - Most leteszlek, rendben? Majd hívlak, de egy kis dolgom akadt. 
 - Rendben, szia!
 - Helló - köszönt el, s meg is szakította a vonalat.
                Nem sok időt tölthettem el csendes magányomban, mert léptek zaját hallottam, majd egy árnyék jelent meg mellettem, hogy leülhessen mellém. 
 - Az én kis húgicám máris férfiakat utasít vissza? - kérdezte szélesen vigyorogva Tommy. - Nyugi, csak ennél a mondatnál érkeztem meg, ne aggódj. 
 - Akkor sem ér kihallgatni - sóhajtottam fel fáradtan. 
 - Ki volt az amúgy?
 - Egy volt osztálytársam, tudod, Jamie. Magas, barna... egy általánosba jártunk - improvizáltam, remélem hihetően. Tommy csak bólintott, majd felállt a sokat megélt hintaágyról, mely reccsenéssel reagált csak. 
 - Menjünk előre - mondta.- És kicsit szedd össze magadat, a ma este folyamán engedem, hogy igyál!
 - Óh, köszönöm - hajlongtam előtte, kis iróniával a hangomban. 
 - Én úgy tudtam, hogy te nem fogyasztasz alkoholt - reagálta le normál hangnemben, miközben lassan odaértünk a többiek mellé, akik már nagyban tűzdelték fel a virslit és a szalonnát a nyársakra. 
 - Nem is - mosolyogtam rá ördögien, majd felkaptam egy nyársat, amire rászúrtam a virslimet és leültem Ryan mellé. 
 - Mi a helyzet? - nézett rám Ryan. 
 - Semmi különös - legyintettem. - Hol van a sör?
 - Bent a hűtőben - válaszolt Jenna, miközben leült a másik oldalamra. 
 - Akkor mindjárt jövök. Hozzak nektek is? - Mindkettő bólintott.
                Csendben sétáltam be a házba a teraszon keresztül, majd megálltam, hogy felidézzem, merre is van a konyha. A sötétben a telefonommal kezdtem világítani, majd miután megtaláltam a hűtőt és a söröket, letettem a konyhapultra. Megfogtam a három dobozos sört, és visszamentem a többiekhez.
 - Köszi - mondták egyszerre, mikor leültem közéjük. Átvettem a nyársamat Jennától, és folytattam a vacsorám elkészítését.
                A társaság többi tagja össze-vissza ültek a tűz körül, szinte mindegyikőjüknél ott volt a virslis-szalonnás nyárs, a doboz sör vagy a cigi a kézben. Néhányan valamin épp nevettek, elég jó hangulat kerekedett. 

                Az idő elteltével a sörös dobozok száma is felugrott a kert ezen felén. A tűz mellett már csak Jennával és Ryannel ültünk, a többiek a házban néztek valami focimeccset, és őrjöngtek valami rock zenére. Aznap este épp úgy éreztem, mint ahogy nagyon régen nem; úgy gondoltam, hogy barátokra leltem bennük. Nem tudtam mire fogni ezt az érzést, talán túl sokat ittam és becsiccsentettem, vagy magányosságomban bebeszéltem magamnak, de tényleg olyan volt. 
 - Nem láttátok valahol a mobilomat? - kérdeztem őket, kicsit elnyújtott hanglejtéssel. 
 - Szerintem bent hagytad... - válaszolt Jenna. 
 - Megkeresem. 
                Kisebb erőlködések árán, de sikerült felállnom. Miután néhány méteren belül eljutottam odáig, hogy tudtam egyenesen menni, könnyedén jutottam el a konyháig, ahol nem volt. Második ötletként a szobánkba sétáltam fel, ahol felkutattam az ágyamat és éjjeli szekrényem összes fiókját, de továbbra sem leltem rá. 
 - Ezt keresed? - Az ismerős férfihang Tommyéhoz hasonlított, majd be is bizonyosodott kiléte, mikor megfordultam és szembetaláltam magamat vele. 
 - Hol volt? - kérdeztem.
 - A hűtő mellett. - Szó nélkül vettem el tőle, s a zsebembe tettem. - Miért hazudtál nekem? Én azt hittem, hogy jóban vagyunk. 
 - Miben hazudtam neked? - kérdeztem vissza, bár kissé kótyagosan. Nem jött jól, hogy ilyen helyzetben voltam ilyen állapotban, nagyon nem.
 - Te Stylest utasítottad vissza, nem azt, akit mondtál. Mióta beszélsz vagy találkozol vele?!
 - Egyiket sem csinálom - rántottam meg a vállamat. - Nem tehetek róla, hogy járni akar velem!
 - Ezt egyáltalán nem hagyom annyiban, remélem tisztában vagy vele - fortyogott tovább, majd kisétált a szobából, jól becsapva maga mögött az ajtót.

Néhány nappal később...

                Szerda délután tájt járt az idő, és a hétvégi kedélyek végre kezdtem lecsillapodni Tommy-Harry és köztem. Jennával voltam a délután folyamán, elcipelt vásárolni, így gazdagodtam két új pólóval és egy rövidnadrággal, amit a Londoni öngyilkos időjárásban úgy is képtelen leszek hordani... mindenesetre, jó napot zártunk. Egészen addig, míg állat módjára ki nem csapódott a bejárati ajtó, amin a részeg bátyám esett be. Ez még nem lett volna olyan furcsa, ha nem tántorog mellém a konyhába, és dobja le magát a pultra, több-kevesebb sikerrel. 
 - Elintéztem a te kis Stylesodat - közölte vigyorogva. Az alkohol bűze méterekről megcsapta az orromat, s nem tudtam, hogy ettől vagy az előbbi információtól kezdtem szédelegni. 
 - Hogy mit csináltál? - kérdeztem vissza.
 - Nem hallottad jól? El-in-téz-tem - tagolta, majd egyszerűen sarkon fordult és felment.

Hatodik fejezet

Helló mindenkinek!
Mivel újra hétfő – újra új fejezet, immáron a hatodik. Most néhány fejezeten túl –kettő talán- úgy tervezem, hogy nem sok 1D jelenlét lesz. De azok után persze minden visszatér a régi kerékvágásba, bírjátok kivárni.
Örülnék néhány új feliratkozónak, kommentnek vagy csak simán tetszik v. elolvastam gombnyomásnak!
Köszönöm,
Dóri


Maya

A Portsmouthba vezető néhány órás út könnyedén eltelt, négyen elég jól el tudtunk beszélgetni, így az idő is könnyen elszaladt. Az utolsó fél órát talán át is aludtam, hiszen Tommy zargatására ébredtem.

 - Megérkeztünk – vigyorgott rám bőszen.
 - Ébresztő, Csipkerózsika – hallottam meg Freddiet. - Bár a többiek még nincsenek itt, de befoglalhatjuk a legjobb szobákat.
 - Szeretnél velem lenni egy szobában? – nézett rám Jenna, mire bólintottam.
 - Szívesen lennék – néztem rá mosolyogva. Kiszálltam a kocsiból, és a csomagtartóból kiszedtem a cuccaimat.
 - Akkor gyere, az elsőn van a legjobb és legnagyobb szoba! – Majd már ott sem volt.

Ahol megszálltunk, egy fantasztikusan gyönyörű családi ház volt, feltehetően az egyiké haverjáé. Ahogy beléptünk a házba, egy nagy nappali tárult elénk, jobbra ezzel egyben egy nagy étkező és amerikai típusú konyha. Balra néhány szoba volt, szemben pedig egy lépcső, fel az emeletre. Az emelet szinte csak szobákból állt, én pedig Jennát követve léptem be a sajátunkba.

 - Ez az – mondta, miközben ő maga is körbetekintett. – Ez a kedvenc szobám.
 - Ilyen sokszor jársz itt? – kérdeztem.
 - Háromszor-négyszer voltam maximum. – Megrántotta a vállát, és leült az egyik ágyra.

Az ajtóból állva a hatalmas ablakokra láttam rá, két oldalt, egymással szemben pedig egy-egy ágy volt, maguk mellett szekrénnyel és komóddal. A nagy ablakok előtt néhány babzsák volt elhelyezve, és egy egészalakos tükör. Az egész szoba vörösben és fehérben úszott, tökéletes kontrasztot tartva.

 - Ez tényleg jó szoba – bólogattam elismerően.
 - Kezdj el mesélni.
 - Mégis mit? – Kissé meglepődtem a kérése hallatán.
 - Szedsz valamit? Vagy csak iszol? Van valami káros szenvedélyed? – sorolta.
 - Néha cigizek – rántottam meg a vállamat. – Inni nem szoktam, drogozni meg főleg.
 - Ez így unalmas lesz számodra – mosolyodott el, oldalra döntött fejjel. Néhány csendes pillanat állt be, miközben méregetett, majd vigyorogva szólalt meg. – Benne vagy vicces és izgalmas dolgokban?
 - Alkalmazkodó vagyok, csináljunk valami jót!
 - Tényleg jó hétvégéd lesz – dőlt hátra.

Másnap reggel utolsóként ébredhettem, hiszen délután két óra volt, a ház pedig feléledt a „korai” időpont ellenére. A szobában egyedül voltam, gondolom Jenna a többiekkel lehetett. Valami kényelmeset
keresve felvettem egy egyszerű farmert, fekete sportcipővel és pólóval, rá pedig egy famerkabátot, hátha kint hideg van. A hajamat kiengedve hagytam, és enyhe sminket kentem fel a szemeimre.

Nem sokkal később döntöttem úgy, hogy lemegyek a többiekhez. Mindenki a nappaliban és konyhában sündörgött, s úgy tűt, a létszám végre kiteljesedett az este alatt. A legtöbb arc ismeretlen volt, de a konyhában belefutottam Jennába és a bátyjába, valamint Chrisbe, akivel őrizetbe vették a bátyámat, mikor ellopták Harry autóját.

 - Jó reggelt! – Egyszerre köszöntött a két testvér.
 - Helló, Maya, rég láttalak – üdvözölt vigyorogva Chris.
 - Ja – reagáltam le egyszerűen -, csinálhatok kávét?
 - Persze – rántotta meg a vállát.
 - Én is kérek! – kiáltott be a nappaliból Tommy, mire elmosolyodtam és bólintottam.

Csendesen álltam neki a kávéfőzéshez, ám pár percbe beletelt, míg kitapasztaltam a gép tulajdonságait – amihez kis segítség kellett is. Azonban tíz perc múlva már mindenki diadalittasan kortyolgatta a fekete, energiát adó löttyöt.

 - Mi legyen a mai program? – tette fel Chris a kérdést.
 - Este gyújtsunk tábortüzet az udvarban. – Jött az első ötlet Jenna bátyjától, Freddietől.
 - Az kihagyhatatlan.
 - Mi lenne, ha elmennénk a kalandparkba? – Egy barna lány szólalt fel, akit talán most láttam először.
 - Itt van kalandpark? – lepődött meg a bátyám, mire elmosolyodtam.
A barna lány válaszolt neki. – Persze.
 - Menjünk, ez jól hangzik –bólogattunk egyszerre.
 - Akkor, szedjétek össze magatokat, tíz perc múlva a kocsiknál találkozzunk – adta ki a parancsot Chris, mire a társaság szétszéledt.

Mivel úgy gondoltam, hogy kellően összekészült vagyok további cicomázásokon kívül is, lent maradtam, hogy elmossam a koszos kávés csészéket és bögréket. Nem telt el három percnél több, mire kész lettem mindennel, s elkezdett csörögni a telefonom. A képernyőn Harry neve jelen meg, így alaposan körbenéztem, mielőtt felvettem volna.

 - Szia.
 - Helló – szólt bele feldobottan. – Hogy telik a weekend?
 - Egészen jól, de kértelek, hogy ne hívj…
 - Miért, most van valaki a közelben? – Újra körbenéztem.
 - Nincs – sóhajtottam -, de mondtam, hogy majd én hívlak. Mit szeretnél?
 - Mikor jössz haza? Gyere el velem valamerre.
 - Figyelj… már mondtam, hogy ez nekem nem fekszik, miért nem tudod megérteni? Ez túl sok, veszélyes, nem akarom a bátyám és a saját kapcsolatomat kockáztatni miattad – magyaráztam.
 - Túl komolyan veszed Tommyt – válaszolt néhány másodperc kínos csend után.
 - Majd felhívlak, jó? De most dolgunk van – mondtam.
 - Rendben, szia. Vigyázz magadra!

Köszönés nélkül tettem le a telefonomat, s egy jól irányzott gombnyomással ki is kapcsoltam. Nem tudtam hirtelen, hogy a napokra ne kapcsoljam be újra, vagy úgy egyáltalán ne. Most jutott el az egész odáig, hogy kellemetlenné vált számomra a tény, hogy Harry randizni szeretne velem. Persze én is hibás vagyok, sőt, eléggé az vagyok, amiért így alakult a dolog, mert már az első adandó alkalommal el kellett volna őt utasítanom, nem belemenni. De… nem akarok tőle semmit, és megrémiszt a tény, hogy Tommyval ezért nagyon összeveszhetünk, ami nekem nem éri meg.

 - Te készen vagy? – szólított meg mosolyogva Freddie, Jenna bátyja. Aprót bólintottam, majd tovább is állt, és egy barnahajú lánnyal kezdett cseverészni a nappaliban, a kanapén.

Percekre újra úgymond egyedül maradtam, és a telefonom fekete képernyőjét nézegettem.

A délutánunk könnyedén elment, és elég jól éreztem magamat a bátyám társaságában. Volt egy olyan érzésem, hogy nap végére nem csak azért lógtak velem, mert Tommy húga vagyok, hanem tényleg befogadtak.  Ez pedig egy furcsa érzést váltott ki belőlem, hiszen amióta kialakult a sajátságos világképem és modorom, nem sok ember bírt ki.

                A nap már egészen lemenőben járt, úgy este hét környékén lehetett. A teraszon ültem egy üveg

sör társaságában, ami igazából nem is az enyém volt, hanem egyik véletlenszerűen odakerült srácé. Néhány fiú és Jenna hátul próbáltak tüzet rakni, hogy sütögethessünk még az este folyamán, páran pedig bent készítették elő a húsokat és a szokásos, ekkor használatos dolgokat.

 - Kényelmes nézni, ahogy dolgozunk? – szólt oda nekem vigyorogva Jenna, mire felnevettem és bólintottam.

 - Tökéletes, hidd el!

 - Maya, gyere már segíteni – szólt ki Tommy, mire nagy sóhajjal sétáltam be a konyhába.

 - Mit kéne csinálnom? – kérdeztem tettetett mosollyal az arcomon, és nekidőltem a konyhapultnak, amin épp nagyban dolgoztak.

 - Segíts Ryannek elmenni a boltba, kell kenyér és még virsli, meg sör… - sorolta. – A pénz már nála van.

 - Gyere, Maya – nézett rám vigyorogva a bizonyos Ryan, majd megindultam mögötte a bejárati ajtó felé.
                A srác lehetett vagy százkilencven centi magas, ha nem több. A testalkatát nézve valószínűleg kiskora óta sportolhatott valamit, szerintem úszás-vízilabda lehetett az adott ág, hiszen széles vállai voltak és jól kidolgozott felsőteste. A haja tökéletesen volt beállítva, s látszott rajta, hogy nem kezdő csajozás terén, hisz' már a pillantásával levette a lábáról a legtöbb nőneműt. Magabiztosan tekintett rám maga mögé, mire gyorsítva a tempómon, mellé sétáltam.

Ryan

 - Ryan vagyok - nyújtotta vigyorogva a kezét, amelyet el is fogadtam.
 - Maya.
 - Nem is tudtam, hogy van Tommynak egy húga...
 - A legtöbbeknek nem mesél rólam, ha ez megnyugtat - mondtam neki.
 - Nem is értem - rázta meg a fejét rosszallóan -, amúgy, hogy tetszik a társaságunk?
 - Hát... sokakat nem ismertem meg, de Jenna, Freddie és te normálisnak tűntök - válaszoltam neki őszintén, mire elmosolyodott. - Most mi az?
 - Jenna és Freddie sajátságos testvérpár, de kiskorunk óta ismerjük egymást mi hárman. - Itt megrántotta a vállát, és megigazította a haját a kezével.
 - Mesélj a  többiekről - kértem. Eközben sikerült beérni a boltba is.
 - Hát... az hosszadalmas lesz. - Bólintottam, jelezve, hogy kezdje el. - A társaságunk egyik talán legfurcsább tagja Dean, magas és fekete hajú. Évfolyamtársak voltunk mindannyian gimiben, de talán ő a, akiről nem hittük volna, hogy velünk marad. Őt is csak meg kell ismerni.
 - Aham... - reagáltam le halkan, miközben beletettem néhány doboz sört a kosárba.
 - Van a barna hajú lány, Vanessa. Ő pár hónapja díszes tagja társaságunknak, majd megismered idővel. Aztán még a szőke, alacsony srác, Tom, meg Chris, akit azt hiszem, hogy ismersz...
 - És a vörös lány?
 - Aki reggel jött? Ő Amanda, kicsit... hogy is mondjam... szabad szellemű lány, de rendes.
 - Remélem, sikerül mindenkinek megjegyeznem a nevét az este folyamán - vigyorogtam rá, mire mosolyogva bólintott.
 - Ha nem lesz jó, maximum berúgunk - kacsintott.
                Mosollyal az arcomon sétáltam mögötte a pénztárhoz, ahol egy kisebb összeget otthagytunk sörre és egy kis ételre, majd pár pillanat múlva már az utcán sétáltunk tovább, vissza a házba...