Hatodik fejezet

Helló mindenkinek!
Mivel újra hétfő – újra új fejezet, immáron a hatodik. Most néhány fejezeten túl –kettő talán- úgy tervezem, hogy nem sok 1D jelenlét lesz. De azok után persze minden visszatér a régi kerékvágásba, bírjátok kivárni.
Örülnék néhány új feliratkozónak, kommentnek vagy csak simán tetszik v. elolvastam gombnyomásnak!
Köszönöm,
Dóri


Maya

A Portsmouthba vezető néhány órás út könnyedén eltelt, négyen elég jól el tudtunk beszélgetni, így az idő is könnyen elszaladt. Az utolsó fél órát talán át is aludtam, hiszen Tommy zargatására ébredtem.

 - Megérkeztünk – vigyorgott rám bőszen.
 - Ébresztő, Csipkerózsika – hallottam meg Freddiet. - Bár a többiek még nincsenek itt, de befoglalhatjuk a legjobb szobákat.
 - Szeretnél velem lenni egy szobában? – nézett rám Jenna, mire bólintottam.
 - Szívesen lennék – néztem rá mosolyogva. Kiszálltam a kocsiból, és a csomagtartóból kiszedtem a cuccaimat.
 - Akkor gyere, az elsőn van a legjobb és legnagyobb szoba! – Majd már ott sem volt.

Ahol megszálltunk, egy fantasztikusan gyönyörű családi ház volt, feltehetően az egyiké haverjáé. Ahogy beléptünk a házba, egy nagy nappali tárult elénk, jobbra ezzel egyben egy nagy étkező és amerikai típusú konyha. Balra néhány szoba volt, szemben pedig egy lépcső, fel az emeletre. Az emelet szinte csak szobákból állt, én pedig Jennát követve léptem be a sajátunkba.

 - Ez az – mondta, miközben ő maga is körbetekintett. – Ez a kedvenc szobám.
 - Ilyen sokszor jársz itt? – kérdeztem.
 - Háromszor-négyszer voltam maximum. – Megrántotta a vállát, és leült az egyik ágyra.

Az ajtóból állva a hatalmas ablakokra láttam rá, két oldalt, egymással szemben pedig egy-egy ágy volt, maguk mellett szekrénnyel és komóddal. A nagy ablakok előtt néhány babzsák volt elhelyezve, és egy egészalakos tükör. Az egész szoba vörösben és fehérben úszott, tökéletes kontrasztot tartva.

 - Ez tényleg jó szoba – bólogattam elismerően.
 - Kezdj el mesélni.
 - Mégis mit? – Kissé meglepődtem a kérése hallatán.
 - Szedsz valamit? Vagy csak iszol? Van valami káros szenvedélyed? – sorolta.
 - Néha cigizek – rántottam meg a vállamat. – Inni nem szoktam, drogozni meg főleg.
 - Ez így unalmas lesz számodra – mosolyodott el, oldalra döntött fejjel. Néhány csendes pillanat állt be, miközben méregetett, majd vigyorogva szólalt meg. – Benne vagy vicces és izgalmas dolgokban?
 - Alkalmazkodó vagyok, csináljunk valami jót!
 - Tényleg jó hétvégéd lesz – dőlt hátra.

Másnap reggel utolsóként ébredhettem, hiszen délután két óra volt, a ház pedig feléledt a „korai” időpont ellenére. A szobában egyedül voltam, gondolom Jenna a többiekkel lehetett. Valami kényelmeset
keresve felvettem egy egyszerű farmert, fekete sportcipővel és pólóval, rá pedig egy famerkabátot, hátha kint hideg van. A hajamat kiengedve hagytam, és enyhe sminket kentem fel a szemeimre.

Nem sokkal később döntöttem úgy, hogy lemegyek a többiekhez. Mindenki a nappaliban és konyhában sündörgött, s úgy tűt, a létszám végre kiteljesedett az este alatt. A legtöbb arc ismeretlen volt, de a konyhában belefutottam Jennába és a bátyjába, valamint Chrisbe, akivel őrizetbe vették a bátyámat, mikor ellopták Harry autóját.

 - Jó reggelt! – Egyszerre köszöntött a két testvér.
 - Helló, Maya, rég láttalak – üdvözölt vigyorogva Chris.
 - Ja – reagáltam le egyszerűen -, csinálhatok kávét?
 - Persze – rántotta meg a vállát.
 - Én is kérek! – kiáltott be a nappaliból Tommy, mire elmosolyodtam és bólintottam.

Csendesen álltam neki a kávéfőzéshez, ám pár percbe beletelt, míg kitapasztaltam a gép tulajdonságait – amihez kis segítség kellett is. Azonban tíz perc múlva már mindenki diadalittasan kortyolgatta a fekete, energiát adó löttyöt.

 - Mi legyen a mai program? – tette fel Chris a kérdést.
 - Este gyújtsunk tábortüzet az udvarban. – Jött az első ötlet Jenna bátyjától, Freddietől.
 - Az kihagyhatatlan.
 - Mi lenne, ha elmennénk a kalandparkba? – Egy barna lány szólalt fel, akit talán most láttam először.
 - Itt van kalandpark? – lepődött meg a bátyám, mire elmosolyodtam.
A barna lány válaszolt neki. – Persze.
 - Menjünk, ez jól hangzik –bólogattunk egyszerre.
 - Akkor, szedjétek össze magatokat, tíz perc múlva a kocsiknál találkozzunk – adta ki a parancsot Chris, mire a társaság szétszéledt.

Mivel úgy gondoltam, hogy kellően összekészült vagyok további cicomázásokon kívül is, lent maradtam, hogy elmossam a koszos kávés csészéket és bögréket. Nem telt el három percnél több, mire kész lettem mindennel, s elkezdett csörögni a telefonom. A képernyőn Harry neve jelen meg, így alaposan körbenéztem, mielőtt felvettem volna.

 - Szia.
 - Helló – szólt bele feldobottan. – Hogy telik a weekend?
 - Egészen jól, de kértelek, hogy ne hívj…
 - Miért, most van valaki a közelben? – Újra körbenéztem.
 - Nincs – sóhajtottam -, de mondtam, hogy majd én hívlak. Mit szeretnél?
 - Mikor jössz haza? Gyere el velem valamerre.
 - Figyelj… már mondtam, hogy ez nekem nem fekszik, miért nem tudod megérteni? Ez túl sok, veszélyes, nem akarom a bátyám és a saját kapcsolatomat kockáztatni miattad – magyaráztam.
 - Túl komolyan veszed Tommyt – válaszolt néhány másodperc kínos csend után.
 - Majd felhívlak, jó? De most dolgunk van – mondtam.
 - Rendben, szia. Vigyázz magadra!

Köszönés nélkül tettem le a telefonomat, s egy jól irányzott gombnyomással ki is kapcsoltam. Nem tudtam hirtelen, hogy a napokra ne kapcsoljam be újra, vagy úgy egyáltalán ne. Most jutott el az egész odáig, hogy kellemetlenné vált számomra a tény, hogy Harry randizni szeretne velem. Persze én is hibás vagyok, sőt, eléggé az vagyok, amiért így alakult a dolog, mert már az első adandó alkalommal el kellett volna őt utasítanom, nem belemenni. De… nem akarok tőle semmit, és megrémiszt a tény, hogy Tommyval ezért nagyon összeveszhetünk, ami nekem nem éri meg.

 - Te készen vagy? – szólított meg mosolyogva Freddie, Jenna bátyja. Aprót bólintottam, majd tovább is állt, és egy barnahajú lánnyal kezdett cseverészni a nappaliban, a kanapén.

Percekre újra úgymond egyedül maradtam, és a telefonom fekete képernyőjét nézegettem.

A délutánunk könnyedén elment, és elég jól éreztem magamat a bátyám társaságában. Volt egy olyan érzésem, hogy nap végére nem csak azért lógtak velem, mert Tommy húga vagyok, hanem tényleg befogadtak.  Ez pedig egy furcsa érzést váltott ki belőlem, hiszen amióta kialakult a sajátságos világképem és modorom, nem sok ember bírt ki.

                A nap már egészen lemenőben járt, úgy este hét környékén lehetett. A teraszon ültem egy üveg

sör társaságában, ami igazából nem is az enyém volt, hanem egyik véletlenszerűen odakerült srácé. Néhány fiú és Jenna hátul próbáltak tüzet rakni, hogy sütögethessünk még az este folyamán, páran pedig bent készítették elő a húsokat és a szokásos, ekkor használatos dolgokat.

 - Kényelmes nézni, ahogy dolgozunk? – szólt oda nekem vigyorogva Jenna, mire felnevettem és bólintottam.

 - Tökéletes, hidd el!

 - Maya, gyere már segíteni – szólt ki Tommy, mire nagy sóhajjal sétáltam be a konyhába.

 - Mit kéne csinálnom? – kérdeztem tettetett mosollyal az arcomon, és nekidőltem a konyhapultnak, amin épp nagyban dolgoztak.

 - Segíts Ryannek elmenni a boltba, kell kenyér és még virsli, meg sör… - sorolta. – A pénz már nála van.

 - Gyere, Maya – nézett rám vigyorogva a bizonyos Ryan, majd megindultam mögötte a bejárati ajtó felé.
                A srác lehetett vagy százkilencven centi magas, ha nem több. A testalkatát nézve valószínűleg kiskora óta sportolhatott valamit, szerintem úszás-vízilabda lehetett az adott ág, hiszen széles vállai voltak és jól kidolgozott felsőteste. A haja tökéletesen volt beállítva, s látszott rajta, hogy nem kezdő csajozás terén, hisz' már a pillantásával levette a lábáról a legtöbb nőneműt. Magabiztosan tekintett rám maga mögé, mire gyorsítva a tempómon, mellé sétáltam.

Ryan

 - Ryan vagyok - nyújtotta vigyorogva a kezét, amelyet el is fogadtam.
 - Maya.
 - Nem is tudtam, hogy van Tommynak egy húga...
 - A legtöbbeknek nem mesél rólam, ha ez megnyugtat - mondtam neki.
 - Nem is értem - rázta meg a fejét rosszallóan -, amúgy, hogy tetszik a társaságunk?
 - Hát... sokakat nem ismertem meg, de Jenna, Freddie és te normálisnak tűntök - válaszoltam neki őszintén, mire elmosolyodott. - Most mi az?
 - Jenna és Freddie sajátságos testvérpár, de kiskorunk óta ismerjük egymást mi hárman. - Itt megrántotta a vállát, és megigazította a haját a kezével.
 - Mesélj a  többiekről - kértem. Eközben sikerült beérni a boltba is.
 - Hát... az hosszadalmas lesz. - Bólintottam, jelezve, hogy kezdje el. - A társaságunk egyik talán legfurcsább tagja Dean, magas és fekete hajú. Évfolyamtársak voltunk mindannyian gimiben, de talán ő a, akiről nem hittük volna, hogy velünk marad. Őt is csak meg kell ismerni.
 - Aham... - reagáltam le halkan, miközben beletettem néhány doboz sört a kosárba.
 - Van a barna hajú lány, Vanessa. Ő pár hónapja díszes tagja társaságunknak, majd megismered idővel. Aztán még a szőke, alacsony srác, Tom, meg Chris, akit azt hiszem, hogy ismersz...
 - És a vörös lány?
 - Aki reggel jött? Ő Amanda, kicsit... hogy is mondjam... szabad szellemű lány, de rendes.
 - Remélem, sikerül mindenkinek megjegyeznem a nevét az este folyamán - vigyorogtam rá, mire mosolyogva bólintott.
 - Ha nem lesz jó, maximum berúgunk - kacsintott.
                Mosollyal az arcomon sétáltam mögötte a pénztárhoz, ahol egy kisebb összeget otthagytunk sörre és egy kis ételre, majd pár pillanat múlva már az utcán sétáltunk tovább, vissza a házba...

Ötödik fejezet

Sziasztok!

Íme az ötödik fejezet, mely nem lett túlzottan teli One Direction jelenléttel – elismerem. De most nem is ezért írtam meg, hanem teljesen másért, egyfajta átvezetésért. Új szereplők érkeznek, és mindenkihez próbálok képet csatolni. Remélem nem lesz túl kusza. ;)

Jó olvasást!

Dóri

Maya

                A hazafelé vezető több mint félórás utat semleges témák latolgatásával töltöttem Harryvel. Elismerem, hogy nem volt olyan rossz arc, mint amilyenre számítottam, de már csak Tommy kedvéért sem szabad többé találkoznom vele. Ahogy megkértem, két utcával lejjebb tett le, nehogy meglásson minket, és onnan sétáltam haza. Furcsa volt, hogy nem próbálkozott be, hiszen egész este kíváncsian méregetett, és elégedetten vigyorgott rám, amiből arra tudtam volna következtetni, hogy a randi végén megcsókol. De nem, és ez jó érzéssel töltött el.

                Az utolsó néhány métert már sietve tettem meg a bejárati ajtónkig, majd elfordítottam a zárban a kulcsomat, mely hangosan nyílt ki. Mikor beléptem, azt vártam, hogy Tommy egy macskával az ölében virraszt a fotelben, amit a bejárati ajtóval szemben tett le, de ez sem történt meg. Ez az este a meglepetéseké. És tudtam, hogy még nincs is vége.

                Mikor felfelé próbáltam volna menni a szobámba, meghallottam a hangját a konyhából, így inkább arrafelé igyekeztem.

 - Te főzöl? – böktem ki meglepetten, mire vigyorogva fordult hátra a tűzhelytől.

 - Igen, ráadásul gyrost, a kedvencedet.

 - Ki vele, mit akarsz tőlem – sóhajtottam fel, és leültem az egyik székre.

 - Egyik haverom, Chris lehívott a weekend házukba, Portsmouth-ra. Úgy tízen biztos leszünk, és mondta, hogy lehívhatlak téged is.

 - Szóval menjek el? – néztem rá kérdő tekintettel, mire bólintott.

 - Jó lenne, nem szívesen hagynálak itt.

 - Márpedig nekem nincs sok kedvem menni, nem ismerem a barátaidat – vontam meg egyszerűen a vállamat, és tovább néztem, ahogy főz.

 - A legtöbbel már találkoztál, szóval gyere el, jó buli lesz.

 - Ja, tényleg jó buli lesz a bátyámmal és az idióta haverjaival… nem akarok menni, fogd fel. Menj, jó szórakozást. Egyébként is, miért nem tudsz egyszerűen itthon hagyni? 18 éves vagyok, hahó!

 - Még nem vagy annyi – javított ki, mire felpattantam és mellé sétáltam.

 - Részletkérdés. Te egyébként mit is csináltál már az én koromban? – néztem rá felvont szemöldökkel, keresztbetett karokkal.

 - De én fiú vagyok, épp ezért nem engedem, hogy egyedül maradj, megérthetnéd – magyarázott továbbra is, de nem igen nézett rám. Kevert párat a húson, majd végre rám emelte tekintetét. – Péntek délután megyünk, szóval majd pakolj össze és ne duzzogj. A végén megköszönöd majd, hogy elvittelek.

 - Oké, tudod mit? Menjünk, kíváncsi vagyok, ha már ennyire reklámozod.

 - Ennek örülök – vigyorodott el végre -, a húsnak viszont még kell egy fél óra, szóval…

 - Rendben, megyek, nem zavarom a szakács urat! – Nevetve sétáltam fel a szobámba, hogy ledobhassam magamat az ágyra, míg nem készül el a vacsora.

                Nem sokáig pihenhettem becsukott szemmel, mikor a telefonom halk rezgése ébresztett fel. Kinyújtottam fekvő pózban a karomat, hogy elvehessem a fakomódról és megnézhessem, hogy ki keresett.

„Minden oké? H” – olvastam magamban.

„Neked honnan van meg a telefonszámom?” – írtam vissza neki meglepetten.

 - Kész a kaja! – Ebben a pillanatban lépett be Tommy, a bátyám. – Van valami baj?

 - Nem, csak böngészek. Mindjárt lemegyek.

 - Oké. – És ki is ment.

„Az legyen az én titkom. ;)” - Jött a válasza.

                Úgy voltam vele, hogy hadd maradjon az ő titka, de majd’ kilyukad a gyomrom, így inkább újra lesétáltam a konyhába, ahol a drága bátyám már kész vacsorával várt.

 - Akkor bízhatok benne, hogy eljössz? – jött a kérdése.

 - Persze – bólintottam.

 - Tényleg nem fogod megbánni.

 - Remélem is – vigyorogtam rá, mire az ő arca is kivirult.

Harry

                Elégedetten terültem el az ágyamon, mikor megírtam neki a válaszomat arra, hogy honnan is szereztem meg a mobilszámát. Nem volt két percnél tovább nyugtom, hiszen a szobám ajtaját szinte kicsapta Louis, mögötte pedig Zayn esett be az ajtón.

 - Nem gondoljátok, hogy egy kicsit késő van a látogatáshoz? – néztem rájuk vigyorogva. Látszott rajtuk, hogy már jó részegek.

 - Gondoltunk beugrunk, mielőtt megyünk a Funky Buddhába – közölte szakadozottan Zayn.

 - Éjfélkor? – néztem rájuk vissza felvont szemöldökkel, mire a feketehajú csak bólintott, míg Louis ledőlt az ágyamra.

 - Ja – vonta meg a vállát Malik.

 - Miért jöttetek?

 - Hogy elrángassunk bulizni, még a végén begyepesedsz – röhögött rám Louis, én pedig válaszul megforgattam a szemeimet.

 - Nem igazán vagyok bulizós hangulatomban – válaszoltam az invitálásukra.

 - Az a kiscsaj egészen elvette az eszedet, ha nem akarsz szórakozni – vigyorgott még mindig Louis, míg Zayn csak felnevetett.

 - Haver, gyere már.

 - Egyébként is – kezdte a részegebbig világosbarna -, összejött?

 - Még dolgozom az ügyön – kacsintottam rá. 

 - Akkor tökéletes lesz ez az alkalom… engedd ki a gőzt és gyere el velünk – erősködött Malik.

 - Ha elmegyek, békén hagytok? – kérdeztem reménykedve, mire a két részeg összenézett és serényen bólogatni kezdtek.

 - De csak ha eljössz!

 - Remek, akkor elmegyek – sóhajtottam.

                A Funky Buddha a szokásos módon tömve volt, az italokat pedig csinos lányok hozták ki nekünk sorra, rózsaszín playboy jelmezbe öltözve. Hajnali kettő környékén jutottunk el ahhoz az állapothoz, mikor annyi sört és rövideket ittunk meg, hogy teljesen mindegy volt az egész. Táncolás közben egy csinos, vékony, alacsony lány került valahogy a közelembe, én pedig nem féltem kihasználni a helyzetet a rányomulni. Nagyon úgy tűnt, hogy őt sem zavarja az ügy, bár Zayn és Louis egyáltalán nem feltűnő –de- noszogatása igen frusztráló volt. Feltett szándékuk volt, hogy ezt a lányt hazavigyem ma este/hajnalban, de nekem nem szerepelt a terveim között. Ha jól hallottam, a neve Katie volt, vagy valami K-betűs. Már a bemutatkozás időszakában sem éreztem túl józannak magamat.

 - Ne haragudj, mindjárt jövök – mondtam neki, amit valószínűleg nem értett a hangosan dübörgő zenétől, de bólintással jelezte, hogy oké.

                Szinte menekülőre fogtam az utamat, mikor végeztem az egyik mellékhelyiségben, s kerestem a kijáratot, dohányzót, akármit, ahol levegőhöz juthatok. Legközelebb akkor sikerült levinnem normálra a szívritmusomat, mikor a szabad ég alatt álltam, mobilommal a kezemben.

                A telefon jó néhányszor kicsöngött, mikor végre felvették.

 - Igen? – szólt bele halkan, mire felröhögtem. – Mit akarsz ilyenkor?

 - Átmehetek hozzád?

 - Tudod mennyi az idő?

 - Átmehetek?

 - Nem, majd holnap beszélünk, Harry… fáradt vagyok – motyogta, majd sóhajtott egyet.

 - Maya!

 - Nem, tényleg nem jössz át. Három óra van, hajnalban! Egyáltalán mit csinálsz ilyenkor?

 - A Funky Buddhában vagyok két haverommal – válaszoltam neki, mire halványan felnevetett.

 - Te részeg vagy – állapította meg.

 - Ez csak természetes – nevettem fel én is. – Mikor láthatlak?

 - Még ma, csak kérlek hadd aludjak még.

 - Mikor végzel? Hazaviszlek.

 - Kettőkor fogok – válaszolt kis gondolkodás után.

 - Jó éjszakát.

 - Neked is!

                Mikor megfordultam, miután letettem a telefont, Louis szélesen vigyorgó arcával találtam magamat szemben, tőle egy méterre pedig Zayn alakját fedeztem fel a sötétben bagózva.

 - Most meg mi van? – kérdeztem széttárt karokkal.

 - „Hazaviszlek suliból” – idézte magas hangon, engem utánozva, mire felröhögtem és megcsóváltam a fejemet.

 - Inkább fejezd be – intettem le mosolyogva. – Zayn, minden oké? – Erre ő csak felmutatta mutatóujját, és továbbra is csendben figyelte az eseményeket.

 - Szóval holnap bébiszitteled? De aranyos – kontrázott rá megint Tomlinson.

 - Annyira idegesítő vagy, mikor iszol – fogtam a fejemet nevetve, majd visszamentünk a tánctérre.

Néhány nap múlva…

Maya

                Péntek délután volt, és épp az imént értem haza az utolsó órámról. Tommy „utasítására” előkaptam a nagy, fekete bőröndömet és nekiálltam összepakolni a hétvégére. Véletlenszerűen ejtettem bele mindenféle vastagságú és hosszúságú ruhát, minden időjárási viszonyra felkészülve, majd nem egészen két óra múlva készen ültem lent a nappaliban.

 - Mikor indulunk? – kérdeztem Tommyt, aki csak megrántotta a vállát és tovább evett. – Tommy!

 - Jenna és Freddie bármelyik percben megjöhetnek, ők visznek minket – válaszolt vontatottan, majd a mosogatóba tette a tányérját és elmosta.

 - Remek – reagáltam le, és tovább nyomkodtam a mobilomat.

                Pár perc múlva ténylegesen dudaszó hallatszott kintről, mire szinte egyből felpattantunk, bezártuk a lakást és a házunk előtt parkoló autó felé igyekeztünk. Kiszállt a kocsiból egy magas, szőke srác, Tommy korabeli és segített betenni a bőröndömet.

 - Freddie vagyok – adott két puszit. – Ezt add ide, beteszem hátra, ülj csak be.

                Így is tettem, ahogy mondta. Hátul, még rajtam kívül egy szőke, ismeretlen lány ült, aki kedvesen mosolygott rám, mikor beszenvedtem magamat az autóba. A srácok épp ekkor csapták le a csomagtartó tetejét, és indultak el, hogy beülhessenek előre.

 - Maya vagyok – mutatkoztam be neki.

 - Jenna, Freddie húga – mondta. – Nem is mondták, hogy jössz.

 - Mit nem mondtunk? – csatlakozott be Freddie a beszélgetésbe, amint bepattantak ők is. A kocsi szépen lassan felbőgött, és elindultunk.

 - Hogy jön Maya.

 - Nehéz volt rávennem, de mondtam, hogy nem fogja megbánni – magyarázott Tommy.

 - Ezek a kis hétvégi összejövetelek mindig jól sülnek el – vigyorgott a visszapillantóba Freddie, miközben vezetett. – Jól fogod magadat ismerni, a többiek is jó arcok.

 - Ez megnyugtató.

 - Fel a fejjel – bökött oldalba Jenna -, életed egyik legjobb hétvégéje előtt állsz!